Megint bármit elvehetnek

„Az első lépést a magánszférám megsértése felé Gyurcsány Ferenc követte el a második kormányzása alatt, amikor olyan töménységben árasztotta magából a cinizmust a pojácáskodást és a hazugságot, ami áttört egy falat, mintha a Budapest Televízió szereplői egyszerre csak beugrottak volna a nappalinkba, és ott énekeltek volna, miközben recskáznak és szájjal finganak. De még akkor is működött a 89-ben kitalált rendszer, és Gyurcsány nem lehetett diktátor, nem költözhetett be örökre a nappaliba, hanem el lehetett zavarni.

Most viszont, az Alkotmánybíróság kinyírásával, a »mindent lehet« alkotmányba foglalásával, a »kapjátok be« kétharmados törvénybe iktatásával minden elbizonytalanodott. A kommunizmus alatt az ember nem birtokolt semmit, legföljebb volt olyan, amit még nem vettek el tőle. Na, ez az érzés tért vissza most. Nem is az a szörnyű és szomorú, hogy konkrétan mit írtak bele az alkotmányukba, hanem az, hogy minden kétely, belső vita, a 265 fideszes szavazó képviselőből akár egyetlen egy ellenvéleménye nélkül, a lakosság nagy részének érdektelenségétől övezve tudták visszahozni a diktatúra lehetőségét.

Nincsen diktatúra, remélem nem is lesz soha többet, de ez mostantól csak és kizárólag Rogán Antalon, Halász Jánoson, Selmeczi Gabriellán, Simicska Lajoson és a haverjaikon múlik. Na, ebből a szempontból még Grósz Károly alatt is több volt a remény, mert akkor legalább bízni lehetett abban, hogy ha a főtitkár megőrül, és harcolni kezd a fehérterror ellen, legalább lesz egy józanabb kommer frakció, amelyik leállítja.”