„A tavaly tavaszi Forever EP-t, amit az R&B producer Ludwig Göranssonnal vettetek fel, egy kétszámos kislemez követte novemberben. A Don’t Save Me-t viszont James Forddal rögzítettétek, ő mit tett hozzá a megszólalásotokhoz az elektronikus zenei hátterével?
Vele az volt a nagy lecke, hogy ő nagyon gyorsan dolgozik. Hogy milyen az, amikor gyorsan is jó felvételt tudsz készíteni. A Forever EP, ahogy mondtam, elképesztően aprólékosan készült, nagyon sokáig. James-szel viszont pikk-pakk, felvettük a dalokat. Az igazsághoz tartozik, hogy erre nem is volt annyira sok időnk, ám nem is volt szükség sok időre, mert nagyon jól megértettük egymást. Mindig tudta mire gondolunk. »Azt szeretném, hogy a dob itt úgy szóljon úgy, mint…«, és ő egyből levette, hogy mit kell tenni, hogy úgy szóljon és a végén úgy is szólt. Egyszerűen tudta, hogy mit szeretnénk elérni. Minden producernek nagyon közreműködőnek kell lennie velünk, mert mindig határozott elképzelésünk van, amiből nem akarunk engedni. És James nagyon jó fej volt, ha az ő produceri munkáira gondolsz, akkor nem egy specifikus hangzás szólal meg a fejedben, mert ő mindig abból hozza ki a legtöbbet, amit az előadó elképzel.
Úgy tűnik, hogy a dalaitok tökéletes rögzítése az egyik legfontosabb célotok, milyen lemezekre tekintetek úgy, mint tökéletes hangzású albumokra? Melyik lemez jelenti nektek a hangzásideált?
Azt hiszem az Outkast és a Stankonia. Az Outkast elképesztő munkát végez e téren. Oké, egy hiphopzenekar, de ahogy a rap, a pszichedélia, a soul keveredik azon a lemezen, az a mai napig lenyűgöző (egy 2000-es lemezről van szó – a szerk.). A másik ilyen kedvencem Prince-től az 1999 a fantasztikus zsánerkeveredéssel (ez pedig egy 1982-es album – a szerk.). Mindkét lemez arrébb tolt néhány határvonalat műfaján belül és megszólalásban egyaránt.
Épp most, ahogy beszélünk is stúdióban vagytok, az első lemezetek anyagán dolgoztok. Milyen lesz az album megszólalása?
(többször belekezd) Nagyon… nagyon. Azt folytatjuk, amit megkezdtünk, egyfajta mash-up azokból a stílusokból, amiket nagyon szeretünk. A hangzás tekintetében megpróbálunk többet beolvasztani a rockzenekari megszólalásunkból. Szeretjük a subbasszusokat, szeretjük 808-as dobgép hangját, szeretünk hangmintákat használni, de végül is egy zenekar vagyunk és szeretjük az élő hangzásunkat is – erre azért néha emlékeztetnünk kell magunkat – (nevet) úgyhogy annak is sok teret szentelünk. »Hé, nem mi vagyunk az Outkast!« Mert sokszor olyan, mintha egy hiphoplemezt szeretnénk készíteni. De végtére egy zenekar vagyunk, akik dallamos számokat írnak gitáron. Szóval az organikus és nem-organikus hangzások keveredése jellemzi a most készülő lemezt.”