„Másrészt a bruttó hazai termék (GDP) szerkezete éppen a korábban sokszor kifogásolt duális gazdaságot erősíti: a GDP túlnyomó része éppen az exportból ered, kivitelre pedig zömében a Magyarországon megtelepedett multik képesek. Pont a hazai kis- és közepes vállalkozások a krízis, majd a recesszió legnagyobb vesztesei: köreikben tombol a felszámolási láz és csődeljárás, a költségvetési konszolidáció apropóján alig jutnak állami megrendeléshez, így fölöttébb kétséges, hogy az új adóváltozások – a legjobb szándék ellenére is – mit érnek egy folyamatosan szűkülő belső piacon. Nyakunkon az MNB-elnökváltás is: csak reménykedni tudunk, hogy a kormány fölfogta, milyen kockázatokkal jár az esetleges unortodox politika alkalmazása a monetáris téren.
Amennyiben tehát leszűrjük a mögöttünk hagyott évek tanulságait, arra a következtetésre juthatunk, hogy „nincs titok”: minimális költségvetési hiány, folyamatosan csökkenő államadósság, alacsony kamatok és infláció mellett egy korszerű reálgazdasági szerkezet a siker, még inkább a gazdasági megmaradás képlete.
Vagyis: sutba kell dobni a hajmeresztő koncepciókat. Pálya csak egy van. És ha egy másikra merészkedünk, a piac úgyis korrigál.”