Aki bújt, aki nem

„Tudják, hogy adósságuk egy részének leírása elkerülhetetlen. Csakhogy az EU két évvel tovább szeretne még pénzt kifacsarni a görögökből, miközben az IMF kissé megrövidítené az ország haláltusáját, rákényszerítve az uniót, hogy engedjen el valamicskét az uzsorakamatokkal felhizlalt adósságtömegből. Erről szól az EU válságkezelése. Ez az a program, amit a mi torkunkon is szeretnének lenyomni, de a magyarok még annyit sem számítanak, mint a görögök, mert nem osztozunk a közös valután.

A görögök is mindössze azért érdeklik Brüsszelt, hogy a gazdagabb északi államok azon bankjait megmentsék, amelyek spekulációs szándékkal vásároltak a görög államkötvényekből. Könnyen kiszámítható, hogy az évi 15-30 százalékos (!) kötvénykamatokkal milyen hamar térül meg a pénzintézetek befektetése, főleg, ha az ország kínszenvedését még tíz évig elnyújtják, mint ahogy azt az EU most kéri. Utána pedig egy nagylelkű gesztussal felajánlható egy részleges adósságelengedés – tekintettel az uniós eszmékre. Már ha addig Athén kihúzza államcsőd nélkül. Az unióban nem a gazdasági, hanem a lobbimodell működik olajozottan. A kettőt még véletlenül sem szabad összekeverni. Az Európai Bizottság döntései, előrejelzései és a válságkezelést érintő diktátumai miatt egyre több tagország vezetője fejezi ki elégedetlenségét, és sürget modellváltást. Erről beszélt Orbán Viktor is néhány napja a Daimlerrel kötött megállapodás aláírásakor.”