„Lehet-e vajon bármely gazdaságpolitika, szociálpolitika, egészségpolitika és más szakpolitika megvalósítása releváns kérdés úgy, hogy előtte nem nyer kétharmaddal a választáson a demokratikus ellenzék? Nem lehet! Ez az az egyetlen és vitathatatlan igazság, amelyet bátran axiómaként kezelhetünk. Ebből kell tehát kiindulni.
Lehet-e demokratikus elkötelezettséggel a demokratikus jogállam helyreállításához szövetséget teremteni úgy, hogy bárkit, aki ezt tartja a legfontosabbnak, kirekesztenek? Nem lehet, mert ez már az alapokat hiteltelenítené el.
Lehet-e úgy demokratikus összefogásra toborozni, nyitottan szövetségbe hívni, hogy a szervezők első dolguknak azt tekintik, hogy ultimátumot nyújtsanak be a potenciális szövetségeseiknek? Nem, mert ezzel éppenséggel lefokoznák a potenciális résztvevőket és az eredeti célkitűzéseket.
Ez a szövetség az én olvasatomban másról szól: a nagy lehetőségről. Arról az esélyről, hogy a demokratikus térfél szervezetei és szerveződései közös platformra kerüljenek azon az alapon, hogy demokraták. Az én értelmezésemben »a közép« ezt jelenti. Azt, hogy nem ideológiai alapon, hanem a demokrácia elkötelezett híveiként akarnak szakítani egy rezsimmel, legyenek akár baloldaliak, akár ilyen és olyan liberálisok, akár konzervatívok. Ha demokraták, akkor már ezen a platformon állnak. Ha demokraták, akkor a demokratikus alternatívára fognak szavazni, mert már ma is világos, hogy a jelenlegi rezsim antidemokratikus.”