„Nyilvánvalóan sok magyar tartja üdvözlendőnek, mi több, örömtelinek azt, hogy a Vezérkar rendkívüli kormányülésen gyorsan eldöntötte, hogy teljesen betiltja a pénznyerő automaták működtetését kis hazánkban. Ó, je. Igaz, hogy ezt az iparagát különböző adókkal már tavaly kiherélték (25 000 játékgépből 4500 maradt), de úgy néz ki, ez nem volt elég: most jön a sóval való beszórás. Erre persze sokan bólogatnak, hogy nagyon helyes, ne szórják azt a pénzt az automatákba - az indoklásból idézzük - »a leghátrányosabb helyzetben élők«, inkább költsék a gyerekre, a családra, a kenyérre.
Így is van, mondhatnák lazán, csakhogy az automatába dobott érmének van egy másik oldala is. Azon a másik oldalon pedig van egy nagy rakás munkanélküli, meg egy csomó komoly anyagi gondokkal küszködő magyar vállalkozó: ez az üzletág ugyanis több tízezer embert tartott el Magyarországon, az ő munkahelyük gyakorlatilag néhány hónap alatt megszűnt, bevételük drasztikusan durván lecsökkent. Aki még maradt a piacon, most az is beadja a kulcsot: mehet mindenki, amerre lát, és reménykedhet valami jó kis 47 ezer forintos közmunkás pozícióban. Na ez még betonbiztosabban vesztő, mint a játékgép.”