Minek örülünk?

„Biztos, hogy egy kétharmados MSZP jobb lenne, mint a Fidesz? Szanyi Tibor, Gúr Nándor és Józsa István, mint az alkotmányos önkorlátozás garanciái? Ha meg csak feles többségük lesz, akkor két eset valószínűsíthető. Egy: béna kacsázás az orbáni zsebalkotmány és a bebetonozott Fidesz-katonák csapdájában. Kettő: az ország kormányozhatóságának ürügyén ismét jön a konszenzusos mutyik kora, megköttetik a Puch-Simicska kartellpaktum. S itt tegyük fel a kérdést: tényleg ennyi volna a magyar politikai kultúra? Hogy választhatunk a »csak mi lophatunk« Fidesz-autokráciája és az MSZP »lopni és lopni hagyni« kádári közmegegyezése között?

Na de kérdem én: hol van a hiteles, szabadelvű, technokrata reformbaloldali párt, amely nemcsak a poszthorthysta jobboldalnál, de a kisebb rossznak is hitvány, posztkádári MSZP-nél is jobb? Amely nem hazudik, nem ígérget, őszintén kiböki a frankót, mégis nyer? Amely megmondja a 2008-ban a vizitdíj ellen szavazó, most meg a »népnyúzó Orbán« ellen kiabáló kisembernek, hogy megint átvernek, te hülye! S egyáltalán, van igénye a magyar társadalomnak bármi ilyenre? Vagy végérvényesen belefagyott a kádári időgyantába?”