Eszünk és pofánk

Révész, egy évtizedes tabut ásott elő, miszerint tilos népeket tulajdonságokkal jellemezni. Révész, ha rajta múlna, végtelenül unalmassá tenné a világot. Révész egy okoskodó faszfej. Ez a jelző nem a buta szinonimája, még mielőtt bárki védeni kezdené Révészt. Bár tudom, hogy nem helyes, de ilyen vélekedések megítélésénél mindig befolyásol, hogy ki mondja. Révész egy megátalkodott liberális és ez sok mindent meg is magyaráz vele kapcsolatosan. Mellesleg, a zsidók, szerintem tulajdonképpen nem pofátlanok - a zsidók mértéktelenül pimaszok! Ez a tulajdonság csaknem kivétel nélkül jellemzi mind az egyedeket, mind az egész népséget. Pofátlannak a cigányokat tartom, de primitív módon pofátlannak. Révész egy ósdi, több évtizedes, szaros hazugsággal rukkolt elő. Egy olyan közhelyes tabuval, amelyet soha senki nem tartott igaznak, de a szocialista, majd a liberális ideológia vehemensen forszírozta, forszírozza. Nem tudom, ki hogy van vele, de az ilyen révészi eszmefuttatásról nekem a madách-i falanxter jut eszembe. A liberálisok azt hiszik, hogy ők teszik színessé a világot, holott éppen ellenkezőleg: kezdik egysíkuvá, unalmassá és élhetetlenné tenni azzal, hogy a pezsdítő hatású különbözőséget nyesegetik. Sótlanná, karakter nélkülivé válik minden a kezük alatt.

A magyarok többsége nem pofátlan, a zsidók többsége viszont igen. Ahogy a magyarok többsége pedig széthúzó, irigy stb. Csak ezt egy normális néppel kapcsolatban nem illik hangoztatni (a zsidó viszont nem ez a kategória).

Szegény Révész nagyon kritikus és önkritikus is (a végén, de az itt a Mandin lemaradt),csak egy a baj: Az egész okfejtés végkövetkeztése: semmiféle tipológiának nincs létjogosultsága, mert nem veszi figyelembe az egyéni jellemzőket. Ez nettó hülyeség, megállna a tudomány (még a társadalomtudományok is), ha így lenne.

Azért ez nem ilyen egyszerű. A németek nem precízek? Kedves Révész Sándor, járt már Németországban? És Indiában? Ha 10 német várost összehasonlítunk 10 indiaival, 10-ből 10-szer nem a német város lesz tisztább? Ön is tudja, hogy igen, s nem azért, mert a németeknek több pénzük van a tisztaságra. Egyes tulajdonságok kulturális alapon fokozottabban vannak jelen egyes népcsoportoknál, sőt megkockáztatom, genetikailag is. Pl. egyes népek zene és tánc iránti nagyobb fogékonysága szemmel láthatóan genetikailag is determinált. De leginkább szocializációs, kulturális hatások révén beszélhetünk német precizitásról,zsidó kereskedelmi érzékről. S akkor eljuthatunk a dolog nem PC részéhez. Van-e alapja a sváb, skót, zsidó fösvénységről szóló elképzeléseknek? A "nem szokta a cigány a szántást"-féle szólásmondásoknak? Ezek szimplán gyülölködő, (helytelenül)rasszista, dolgok, vagy van valós empirikus alapjuk? Egyesek gyűlölik a zsidókat a cigányokat, de mind gyülölik-e azok, akik bizonyos rossz tulajdonságot feltételeznek ezekről a népcsoportokról? S ha nincs rá semmi alapjuk akkor miért csak bizonyos tulajdonságokat, s miért különbözőeket? Miért nem tartják a zsidókat az őket gyűlölők sem dologtalan, lusta, az erkölcsöket és a higiéniát lazán vevő felelőtlen népségnek, miért nem állítják a cigányokról, hogy kapzsik, felsőbbrendűségi tudatúak,és világuralomra törnek? Ezek mind olyan kérdések, amelyeknek ma már a feltevése is sokak szemében eretnekség, pedig ha így gondoljuk, az a problémák szőnyeg alá seprését jelenti. Sok néphez társítanak az emberek különféle tulajdonságokat néha megalapozottan, néha jogtalanul. Nehéz ezekben rendet vágni, de a különbözőségek eltagadása sem megoldás, mert az emberek élettapasztalatai mást sugallnak, s így hazugnak érzik aki mást mond. A különböző kulturáknak, szokásoknak vannak szimpatikus és kevésbé tetsző részei. Vannak amelyek hasonlóak, s amelyek jobban különböznek. Ezért nem okoz Magyarországon igazából pronblémákat a svábokkal, szlovákokkal, szerbekkel stb. való együttélés a legtöbb településen, míg a cigányok kultúrája erősebben más. Nem hiszem, hogy a bőrszín miatt ellenségesebbek velük egyesek, pár hülyét leszámítva. A társadalmi béke érdekében nem a különbségek eltagadásában, hanem azok feltárásában és az összeegyeztetés megoldásában vagyunk érdekeltek. De ha úgy teszünk mintha egyformák volnánk és közben nem, az sosem eredményez megbékélést. Pont, hogy különbözőek vagyunk, hagyjuk meg ennek az együttélésre alkalmas részét, mert ez pont, hogy értékesebbé tesz bennünket. Tárjuk fel a különbségeket és illesszük össze, nem könnyű, de ez a legjobb megoldás.