Ha én kormány lennék

„Ha én kormány lennék, és be akarnék kerülni a diplomáciai-történeti tankönyvekbe, a túszejtők egyszerű taktikájához folyamodnék. Külpolitikai szakértőkkel jó előre elemeztetném, hogy mi történne akkor, ha suttyomban megegyeznék az azeri diktátorral, és néhány milliárd fejében átadnám neki egyik honfitársát, aki arról híres, hogy álmában szeret bátran agyonütni örmény embereket. Az nem zavarna, hogy otthon nemzeti hősként ünneplik – az az ő dolguk.

A szakértők elmondanák, hogy Örményország feltehetően megszakítaná velem a diplomáciai kapcsolatot, a világban szétszórtan élő örmények nagy ribilliót csapnának, és ezenkívül az összes demokratikus állam elítélné az üzletet. Diktátorok kivételével a továbbiakban külföldi vezetők szóba sem állnának velem, és ha meglátnának az Európa Parlament folyosóján, átmennének a másik folyósóra. Nem hívnának meg sehova, és hozzám se jönne senki. Fogyasztóik rosszallásától tartva külföldi üzleti partnereim nem kötnének velem új üzletet, és ahogy tehetik, a meglévőkből is lassan visszavonulnának. (...)

A végső elszámolásban a kiadás rovatban fel tudnék mutatni egy erkölcstelen tettet, a világ tisztességesebb felének megvetését, az ország romló nemzetközi pozícióját, a bevétel rovatban pedig semmit. De ez a szakértői vélemény nem nagyon érdekelne, mert azt nem kötném az orrukra, hogy mindezt miért tenném: hogy bekerüljek a diplomáciai-történeti tankönyvekbe. És ha az elemzésük helytálló, akkor be fogok kerülni. Igaz, hogy csak a »balfasz maffiózó« című fejezetbe, de kezdetnek ez is valami.”