Schmidt Mária visszautasította, hogy „pénzügyi értelemben is bűnös hanyagsággal” vádolom meg az általa vezetett intézményt. Örömmel olvasom ezt, mert így abban reménykedhetek, hogy közérdekű adatigénylésemre, amelyet hetekkel ezelőtt emailban küldtem meg a közpénzekből több száz millió forintot felhasználó Emlékpontok projektnek (amelyet Schmidt Mária vezet) már régen válaszoltak, és csupán a posta hibája miatt nem jutott el ez hozzám. Éppen ezért ha Schmidt Mária bizonyítja, hogy közérdekű adatigénylésemet már rég megválaszolta, bocsánatot kérek tőle. Ha viszont ezt nem tudja megtenni, döntse el az olvasó, ki is hanyag pénzügyi értelemben.
Schmidt Mária szerintem nem válaszolta meg a Múzeumnak címzett kritikát. Erről mindenki meggyőződhet, aki összehasonlítja azt, amit írtunk. Továbbra is tömeggyilkosokat tart nyilván az áldozatok között, míg a tettesek egykori áldozati státusát elhallgatja. Közben pedig kuratóriumának rokonságát kifelejti a tettesek faláról.
Végezetül: a múzeumot soha sem neveztem „züllöttnek”. Schmidt Mária elfelejti, hogy éppen én voltam az, aki felszólalt mellette és megvédte őt, amikor Ernst Nolte történészt - egyébként személyes ismerősömet és mesteremet - meghívták a Terror Házába, és ezért őt Eörsi István támadta. Jobban tenné tehát, ha mások vádjait nem adná az én számba. Kritizálom én a Terror Házát eleget, nem szorulok rá érveket másoktól kölcsönvenni hozzá.
Ungváry Krisztián