„Ismét az őslakosokkal akadt bajuk az ausztráloknak, illetve most kifejezetten eggyel, Damien Hooperrel. A félnehézsúlyú bokszoló első mérkőzésére olyan felsőben érkezett a ringbe, amire az őslakosok zászlaja volt rányomva. Az ausztráloknál ez is kicsapta a biztosítékot.
Az ausztrál sportolóknak ugyanis meg van szabva, hogy csak és kizárólag a hivatalos formaruhát viselhetik, Hooper ezt a szabályt szegte meg. Ráadásul az Ausztrál Olimpiai Bizottság arra hivatkozva, hogy a NOB különösen figyel a sportolók politikai jellegű megnyilvánulásaira a játékok alatt, külön megkérte Hoopert, hogy második meccsén már ne viselje a pólót. Hooper az eset kapcsán a következőket mondta: »Őslakos vagyok, a kultúrámat képviselem. Nem csak az országomat, hanem a népemet is. Előre elterveztem, hogy felveszem a felsőt, és örülök, hogy megtettem. Csak a családomra tudtam gondolni ezalatt, s ugyan nem állíthatom, hogy nem félek az esetleges szankció miatt, de büszke vagyok, hogy megtettem«.
A nemzeti identitást erősíteni tudja, ha a nemzet látja, hogy sikeres. Éppen ezért fontosak az ilyen jellegű sportseregszemlék, amikor egy-egy nemzet bebizonyíthatja, hogy egy adott sportágban ők a legjobbak. Viszont ha az adott ország azt érzi, hogy a kiküldött sportolók nem elég elkötelezettek a nemzet irányában, nem feltétlenül az motiválja őket, hogy bizonyítsák a nemzet nagyságát, vagy nem vállalják a nemzeti szimbólumok viseletét, akkor nyilvánvalóan elégedetlenek.Ez a két eset is arra mutat rá, hogy az ausztrálok szeretnének büszkék lenni saját sportolóikra, s fontosak számukra azok a külsőségek, melyek azt mutatják, hogy az adott esetben sikeres sportolók hozzájuk tartoznak. Vajon a kalocsai hiánya is kihozna ilyen érzelmeket a magyarokból?”