Fidesz-MSZP, Fidesz-Jobbik, Fidesz-LMP vagy MSZP-Jobbik koalíciók?
„Meglepő koalíciók lehetőségét veti fel a Republikon elemzése: egy most tartott választáson a modell szerint – hiába a többségibbé tett választási rendszer - senkinek sem lenne egyedül többsége, s ha nem akarnak a pártok megismételt voksolás, olyan lehetőségek maradnak, mint a természetes szövetségnek nehezen nevezhető Fidesz-MSZP, Fidesz-Jobbik, Fidesz-LMP vagy MSZP-Jobbik koalíciók. Az elemzés persze rettenetesen spekulatív – ahogy korábban a »még mindig meglenne a Fidesz kétharmada« volt -, hiszen nem számolhat egy csomó ismeretlen tényezővel (kampány hatása, pártok viselkedése, részvétel alakulása). Ennek ellenére alkalmat ad arra, hogy újra átgondoljuk: az egypárti vagy a koalíciós kormányok tesznek jobbat az országnak?
Nem vitás, hogy egy adott párt számára az egyedül kormányzásnál nincs kellemesebb. Bizonyára az MSZP is boldog lett volna – utólag talán az SZDSZ is... -, ha 2006-ban néggyel több mandátumot szerez (azzal már abszolút többsége lehetett volna), mint ahogy a Fidesz is mindent megtett azért, hogy 2010-ben kétharmadot érhessen el. Emlékszem, a választások előtt Giró-Szász Andrással számtalan tévéműsorban folytattunk »elvi« vitát arról – azért teszem idézőjelbe, mert a politikáról a legjobb szándék mellet sem lehet tisztán elvileg beszélni, hiszen a politikai szereplők között minden megoldásnak vannak aktuális haszonélvezői és károsultjai -, hogy jó lenne-e, ha végre nem kényszerülne egy párt koalícióra. Miközben akkor is úgy gondoltam, hogy a koalíció nem ördögtől való, sőt, bizonyos esetekben komoly erőforrás is lehet, általában védhetőnek, elfogadhatónak gondoltam András érveit. Az egypárti irányítás hatékonyabb lehet, gyorsabb döntéshozatalt tesz lehetővé – egy próbát megér nálunk is.
A politikai elemzők számára a kísérletezés módszere sajnos nem áll rendelkezésre. Nem tudjuk eljátszani, hogy mennyiben alakult volna másképp az elmúlt időszak, ha mondjuk a Fidesznek nincs kétharmada vagy ha az MSZP 2006-ban egyedül is kormányt tud alakítani. Az összehasonlítások azonban valamelyest segíthetnek: itt van mindjárt a két Orbán-kormány példája.”