Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Száz évvel ezelőtt zenészek, festők, építészek, szobrászok és költők jelentkeztek be az olimpiai aranyért.
„A történet ott kezdődött, hogy 1906-ban felvetődött a gondolat, miszerint ha az antik olimpiákon dalnokok, színészek, táncosok és még festők is megjelentek, hogy versengjenek a babérkoszorúért, miért ne lehetne ezt a hagyományt is feléleszteni? 1912-től kezdve a sportolók mellett kevésbé sportos megjelenésű olimpikonok is színre léptek. (A két kivételről később.)
Száz évvel ezelőtt zenészek, festők, építészek, szobrászok és költők jelentkeztek be az olimpiai aranyért. Egyetlen szempontot kellett figyelembe vennie az alkotóknak: művüket a sport inspirálja! Az alapötlet tehát a reformpedagógus Pierre de Coubertintől származik, aki rögtön az elején egy aranyérmet »ügyeskedett ki« magának. Bizony deheroizáló ez a szó, de sajnos fedi a valóságot. Az első öt művészeti verseny iránt meglehetősen gyér érdeklődés nyilvánult meg. Már-már kínossá vált az érdektelenség, amikor a stockholmi olimpia előtt egy német szerzőpár dolgozata érkezett a szervezőkhöz: Georg Hohrod és Martin Eschbach »Óda a sporthoz« című műve. A zsűri az IOC-ben lényegében egyeduralkodó Coubertin volt, ő döntött a helyezésekről. Hamar kiderült a turpisság, hogy az álnéven jelentkezett duó valójában az Elnök úr, aki így kreált magának egy aranyérmet.
A művészeti olimpiák hét ötkarikás Játékot megéltek, aztán éppen Londonban, 1948-ban, csendesen kimúltak. Kezdetben az IOC-ben helyet foglaló tagok, művelt nemesek és széplelkű generálisok ab ovo értelmetlennek találták a kultúr-olimpiát, aztán a művészek is bojkottálták a versenyt. A svédek például nem voltak hajlandóak alávetni magukat egy dilettáns zsűri értékítéletének. »Akkor hát legyen háború!« - üzente az Elnök, a svédek pedig behódoltak. Később aztán javult a helyzet. ’28-ban Amszterdamban már nagy érdeklődést regisztráltak a szervezők, 1932-ben , Los Angelesben pedig 31 országból 1100 pályamű érkezett. 15 ezren látogatták a művészeti olimpia kiállítását – naponta! 1936-ban léket kapott a szellemi olimpia hajója. A verseny rendezője Goebbels propagandaminisztériuma volt. Az eredmény senkinek sem okozott csalódást, előre lehetett tudni, hogy a külföldiek legföljebb az »indultak még« kategóriában szerepelhetnek. (Az építész Marck stadiontervével, a szobrász Breker „Tízpróbázó” című alkotásával végzett az élen a bunda-viadalon.)
E vetélkedés 1948 után kikerült a programból. A magyarázat, pontosabban az IOC döntésének indoklása: »A művészek úgyis profik, semmi keresnivalójuk az amatőrök versenyében!« No comment.”