Szemben a múlttal

„Magyarországon sem megy könnyen a huszadik századi múlttal való szembenézés. A hazai jobboldali sajtóban fel-felbukkan az érvelés, ahogy mondjuk a Rákóczi szabadságharchoz, úgy ahhoz sincs igazából közük a mai generációknak, hogy mi történt a vészkorszakban több százezer honfitársunkkal. Nem kell a mai fiatalokat folyamatosan szembesíteni a holokauszttal, ez a múlté. Lezárt fejezet.

Nos, ez a fejezet nincs lezárva. A befejezetlenséget jól mutatja a Csatáry-ügy is. A magyar hatóságok csak azt követően léptek, hogy az egyik brit bulvárlap újságírói megtalálták budapesti otthonában az idős embert. A 97 éves Csatáry László esetében nem az a lényeg, hogy Kassa volt rendőrparancsnoka börtönbe kerüljön. Hanem az azzal való szembenézés, annak elismerése, hogy a magyar államigazgatás aktív szerepet vállalt a magyar zsidók összegyűjtésében, a biztos halált jelentő deportálásokban.

A Csatáry-ügy lényegében akkor robbant, amikor Áder János a több ezer magyar zsidót megmentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg emléke előtt tisztelgett az izraeli parlamentben. A Kneszetben leszögezte, hogy a holokauszt semmihez sem fogható, és az egész magyar nemzet tragédiája. Ugyanakkor csak sikerült kivonnia a felelősség alól a magyar államigazgatást, mivel az szerinte abban vétkes, hogy nem védte meg a zsidókat, tétlenül szemlélte, ahogy deportálják s elpusztítják őket. Nos, a magyar állam nem tétlenkedett: tevőlegesen közreműködött, a Horthy-rendszer közigazgatási és belügyi szervei, élükön a csendőrséggel aktívan részt vettek a (vidéki) zsidóság összeírásában, gettókba zárásában és »bevagonírozásában«. Ugyan az 53 éves Ádert megilleti a késői születés kegye, de ettől ezt még tudnia kellene. Sőt ki is mondhatná – a Wallenberg-emlékév alkalmat adna erre.”