A május 25-i hírekből arról tájékozódhatott a magyar közvélemény, hogy a kormányzat szerint hazánkban „nincsen roma diszkrimináció”. Meg lehetne kérdezni magukat a romákat arról, hogy ők hogy érzik ezt.
Tisztelt Államtitkár Úr!
A május 25-i hírekből arról tájékozódhatott a magyar közvélemény, hogy a kormányzat szerint hazánkban „nincsen roma diszkrimináció”.
Államtitkár Úr ezt a képtelen állítást az amerikai külügyminisztérium előző nap nyilvánosságra hozott országjelentése kapcsán fogalmazta meg, amely a romák társadalmi diszkriminációját, kirekesztését és a szélsőjobboldali erőszakot jelölte meg a legfőbb emberi jogi problémának Magyarországon.
Kutatások sorát említhetnénk az utóbbi évekből, amelyek a magyar társadalom rendkívül magas fokú előítéletességét, illetőleg ennek következményeként a romák magyarországi diszkriminációját igazolják, mindenekelőtt a foglalkoztatás, az egészségügy, az oktatás és a lakhatás területein.
Felhozhatnánk jogvédő szervezetek munkája során szerzett tapasztalatokat arról, hogy hogyan éri hátrányos megkülönböztetés hazánkban a roma származású embereket például áruk forgalmazása és szolgáltatások nyújtásakor, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, illetőleg a különböző alapvető jogok érvényesítése tekintetében. Elmesélhetnénk, hogy mi, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársai, akik közvetlen kapcsolatban vagyunk Észak-Magyarország több mint huszonöt, romák által sűrűn lakott településének roma közösségeivel, mit tapasztalunk napi szinten. Beszélhetnénk például a diszkriminatív szabálysértési bírságolásokról, amelyek révén a rendőrség maga kriminalizálja a cigányokat. Idézhetnénk a Magyar Helsinki Bizottság kutatásából is, amely megállapította, hogy Magyarországon egy roma személynek kb. háromszor nagyobb esélye van arra, hogy igazoltassák, mint ami a romáknak a populáción belüli aránya alapján indokolt lenne. Egy másik jogvédő szervezet jogerősen megnyert pereiről is szót ejthetnénk, amelyekben a bíróság immáron több ízben megállapította a cigánygyerekek szegregált oktatásának tényét.
Megemlíthetnénk az ENSZ rasszizmusügyi különmegbízottjának 2012. április 23-án kelt jelentését magyarországi missziójáról, amelyben megállapítja, hogy a romák továbbra is elszenvedői strukturális, intézményi diszkriminációnak a foglalkoztatásban, oktatásban, egészségügyben és a lakhatás területén elszenvedett hátrányos megkülönböztetés mellett.
És végül, de nem utolsósorban, meg lehetne kérdezni magukat a romákat arról, hogy ők hogy érzik ezt.
De fentiekre nyilván az a válasz érkezne, hogy a kutatók, a szociológusok, a jogvédők, az ENSZ különmegbízottja, illetőleg a diszkriminációt napi szinten megélő romák a nemzet lejáratásában érdekeltek, vagyis hazudnak.
Álljon ezért itt néhány idézet a Fidesz kormány, vagyis az Ön által képviselt kormány által 2011. decemberében elfogadott Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiából (a továbbiakban: Stratégia). Javasoljuk, hogy kormányzati kommunikációért felelős államtitkáraként egyszer olvassa el a Stratégiában foglalt helyzetelemzést – amely ellentétben a dokumentum egyéb részeivel –, a realitáshoz igen közel áll. Javasoljuk ezt továbbá valamennyi kormánytagnak és más kormánypárti politikusoknak, akik közül senki nem határolódott el az Ön New Yorkban megfogalmazott állításától.
Mielőtt idéznénk a Stratégiából, érdemes egy pillantást vetni az Európai Unió Tanácsa Magyar Elnökségének honlapjára, azon belül is „Az európai romapolitika kialakítása” című bejegyzésre, ahol többek között ezt olvashatjuk:
„Az Európai Unióban mintegy 10-12 millióra becsülhető a romák száma napjainkban, így a romák alkotják a közösség legnagyobb etnikai kisebbségét. Bár mind a 27 tagállamban élnek romák; a teljes lakossághoz képest legnagyobb arányban Romániában, Bulgáriában, Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Spanyolországban. A romák helyzetét az élet szinte minden területén fennálló diszkrimináció és társadalmi kirekesztés jellemzi.”
És akkor következzenek a kormányzati Stratégiából vett idézetek:
„Nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony a foglalkoztatás, nem versenyképes az oktatás, veszélyesen nő a lakosság eladósodása. Ezek a folyamatok halmozottan érintik a roma lakosságot, aminek egyszerre oka és következménye a szegregáció és a diszkrimináció, tehát ciklikusan újratermelődő, generációk között öröklődő jelenségről van szó.”
„A roma nőkkel szembeni nemi alapú diszkrimináció származási alapú diszkriminációval is tetéződik. Bizonyos problématerületeken rendkívül jellemző a roma nők szinte kizárólagos jelenléte, ezért ezekben az esetekben koncentrált beavatkozásokra van szükség.”
„A »Diszkrimináció az Európai Unióban 2009« Eurobarometer felmérés eredményei azt mutatják, hogy a faji/etnikai származás, a kor, a fogyatékosság és a nem alapján történő hátrányos megkülönböztetés nagyobb arányban fordul elő Magyarországon, mint az EU többi tagállamában, az átlaghoz képest a különbség 11–21% között van. A munkahelyi hátrányos megkülönböztetés tekintetében a legtöbb hátrányt a bőrszín/etnikai származás, a kor és a nem okozza.”
„Következtetések
3.2.4.A roma nők társadalmi-kulturális okokból többszörös diszkriminációval érintett csoportnak tekinthetők, ugyanakkor a tradicionális családszerkezetben betöltött szerepük folytán a családokat célzó programok kiemelt célcsoportja lehetnek.
3.2.6.A romákat sújtó diszkriminációs jelenségekkel és előítéletekkel szemben hatékony intézkedésekre van szükség.”
„Az anyagi és motivációs okok mellett sajnos az intézményi diszkrimináció is jelentős visszatartó hatással rendelkezik. A diszkriminációval szemben jelenleg rendelkezésre álló eszközök nem elégségesek a probléma érdemi kezeléséhez.”
„Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének kisebbségi megkülönböztetést vizsgáló kutatása alapján a magyarországi romákat érinti leginkább a munkaerőpiaci diszkrimináció az Unióban. Az elmúlt 5 évben 68, az utóbbi 12 hónapban 47%-uk érezte úgy, hogy munkakeresés közben negatív diszkriminációnak volt kitéve. A roma népességet sújtó problémák hosszú évek óta megoldatlanok; iskolázottsági, foglalkoztatottsági elmaradásuk pedig évtizedekre konzerválódott.”
„Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést az etnikai diszkrimináció is akadályozza. Az Alapjogi Ügynökség kutatása szerint az elmúlt egy évben a magyar romák 18%-a tapasztalt hátrányos megkülönböztetést az egészségügyben.” (46. oldal 3. bek)
„Az oktatási kirekesztődés mértékének csökkentése érdekében, csökkenteni kell az oktatási rendszer szelektivitását. Hatékony, a hátrányos megkülönböztetés elleni eszközökkel kell az intézményeknek rendelkezniük, komoly módszertani megerősítés szükséges a szocio-kulturális hátránnyal küzdő tanulók beilleszkedésének elősegítéséhez – így hosszú távon a nem roma tanulók iskolai elvándorlása is csökkenthető.”
„Az integráció a többség befogadó szándéka nélkül elképzelhetetlen. Éppen ezért a többség integrációval és a leszakadó rétegekkel kapcsolatos szemléletének formálása is elengedhetetlen (természetesen a diszkrimináció elleni jogi biztosítékok alkalmazásán túl). A szemléletformálás komplex, hosszadalmas folyamat, leginkább gyermekkorban hatékony − tehát az oktatás-nevelés területén. Ettől függetlenül a felnőtt társadalom szemléletformálása – a támogató attitűd irányában – szintén elengedhetetlen a társadalmi felzárkózás céljainak elérése érdekében.
A probléma legalapvetőbb orvoslása természetesen a megvalósuló felzárkózás és a lehetőség szerinti deszegregáció, illetve az intézményi diszkrimináció csökkentésének biztosítása az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy területein.”
A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia elolvasásán túl figyelmébe ajánljuk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Egyetemes Időszakos Felülvizsgálata (UPR) során a tagállamok által tett és a magyar kormány által elfogadott számos ajánlást, amelyek a romákkal szembeni diszkrimináció elleni küzdelemre hívják fel az ország vezetését.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ön a hírek szerint pontosan ezt mondta New Yorkban: „A mi felfogásunkban Magyarországon nincsen roma diszkrimináció”.
Kérjük, hogy a fentiek fényében tájékoztasson minket és a közvéleményt arról, hogy pontosan mi is a kormány felfogása a témában, vagyis mi kell ahhoz, hogy ki lehessen mondani, hogy Magyarországon a romák diszkrimináció elszenvedői.
Kérjük továbbá, hogy arról is tájékoztasson minket, hogy hogyan viszonyul ez a felfogás a saját maguk által megalkotott és büszkén hirdetett Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiában a romák hátrányos megkülönböztetése vonatkozásában megfogalmazottakhoz, az elfogadott UPR ajánlásokhoz vagy akár a kormánynak az EU romaintegrációs keretstratégia kezdeményezése kapcsán tanúsított kommunikációjához!
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hidvéghi Balázs is szükségesnek tartja, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági vizsgálatot indított amiatt, mert a Magyar Hang és Magyar Péter az országra veszélyes álhírt közölt.
Soltész Miklós a parlament napirend előtti vitájában a DK-s politikusnak azt válaszolta: Marosán György, Apró Antal vagy Rákosi Mátyás szájából is ezeket a gondolatokat lehetett hallani.
Magyar Péter egy transzgenerációs trauma tünetegyüttese, amelyre felkapaszkodott a permanens megszűnés szélén álló középosztály serclije.
A mostani konzultáció az új gazdaságpolitikáról szól, melynek célja, hogy a magyar gazdaság újra növekedjen – mondta el Hidvéghi Balázs államtitkár.
Hal Melinda klinikai szakpszichológus szerint a gyermekvédelmi tapasztalattal nem rendelkező politikusoknak nincs semmi keresnivalójuk ezekben az intézményekben, az ő megjelenésük újratraumatizálja a gyerekeket.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
