Elárulta a MÁV főigazgatója, mi lesz a vasútállomásokkal
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
Eltelt újabb két év, és mintha a vidéki ember szükségletei, a kegyelemdöfés mint kifejezés fogalma, de talán még a fizika egyes elemi törvényei is alapjaiban megváltoztak volna.
„A Fidesz helyi és országos politikusai lakossági fórumokon és tüntetéseken ígérték meg: ha egyszer bizalmat kapnak, visszacsinálják a barbár csonkolást. 2010-ben aztán győzött az igazság, újra is nyitottak néhány (korántsem 24) vasúti szárnyvonalat, mi több, bevezették az ütemes, azaz kiszámítható időközönként, de mindenképpen rendszeresen induló járatokat magában foglaló menetrendet, és úton-útfélen hangoztatták, hogy a mai, agyonfogyasztott világunkban és a méregdrága üzemanyagok mellett a közúti helyett a kötött pályás közlekedésé a jövő. Az ember zöld szíve egészen ellágyult. Aztán eltelt újabb két év, és mintha a vidéki ember szükségletei, a kegyelemdöfés mint kifejezés fogalma, de talán még a fizika egyes elemi törvényei is alapjaiban megváltoztak volna.
Például kinyitja az ember a Heti Válasz múlt heti számát, amelyben a sosem látott vehemenciájú járatritkításokat (ami egyes vonalakon nyolcvan-kilencven százalékos leépítést jelent!) úgy magyarázza a fent is idézett fideszes szakpolitikus: »Reggel, délben és este egy vonat, a közbenső időben buszok fognak közlekedni.« És tényleg, a szanálás térképét nézve kiderül: összesen húsz olyan vasúti vonal van az országban, ahol múlt vasárnaptól legalább tíz vonatpárral csökkentették a járatok számát. Azaz mondjuk ki nyíltan: felszámolták a közlekedést, hiszen napi két (a három ugyanis apró csúsztatás a nyilatkozatban) járat egyenlő a likvidálással. Azzal a különbséggel, hogy a kormány a szociálliberálisok durvaságával szemben nem is vállalja a tettét, és méregdrágán fenntart olyan vonalakat, amelyeket valójában bezárt. Mert azt Fónagy Jánosnak (igen, tőle, a mai Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárától idéztük a 2009-es és a mostani szavakat) is illene tudnia, hogy legfeljebb az ezernyolcszázhetvenes években minősült bármiféle szolgáltatásnak, ha reggel meg este elpöfögött egy vicinális a síneken. És mást sem hallottunk tőlük ellenzékben, mint hogy a vasútnál a vonal és a személyzet fenntartása kerül sok pénzbe, nem pedig a Bzmotba öntött gázolaj, így ha megtartunk egy szakaszt, azon minél sűrűbb közlekedést kell biztosítani. Akkor most hogy is van ez a közbevetett (nyilván majd gebinbe adott) buszokkal?”