Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Meggyőződésem, hogy a hazai online ügynökségi piac egyik nagy veszélye az, hogy volt ügynökségi arcok a megrendelőknél helyezkedtek/helyezkednek el.
„A napokban kaptam egy kérdést, ami azzal kezdődött, hogy az AdWords-ös partner nem ad hozzáférést a megrendelőnek. Vagyis a megrendelő fizeti a média díjat, a kezelési díjat, és csak annyit tud, amennyi a kampány kezelője a saját jelentésekben elmond. Pedig ha van rá igény, bátran meg lehet osztani a fiókot az ügyféllel, hiszen az alapvetően az övé, az ő pénzéből épül. De ehhez tudni kell, mit kell kérni.
Sok ennél meredekebb dologgal is találkoztam már az évek alatt: vannak, akik szerint egyszerűbb az ügyfelet tudatlanságban tartani, abból nem lesz baj... de ez így a partnerség teljes hiánya! Nagyon közel áll az átveréshez, még akkor is, ha esetleg jószándékból történik. Márpedig előbb-utóbb ez bukta lesz. Az interneten ugyanis minden infó elérhető, és ha egyszer az ügyfél elkezd tanulni...
Meggyőződésem, hogy a hazai online ügynökségi piac egyik nagy veszélye az, hogy volt ügynökségi arcok a megrendelőknél helyezkedtek/helyezkednek el. Miért? Mert ezek az emberek pontosan ismerik a piacot, ismerik a kedvezmények, bónuszok és visszatérítések rendszerét, és ennek tudatában ülnek le tárgyalni. És kisajtolják az utolsó fillér kedvezményt is, így az ügynökségnek kevesebb marad. És ez a cégnek – a megrendelőnek – rövid távon jó is. Más kérdés, hogy a piac még jobban belerokkan, és ügynökségek kerülnek rossz helyzetbe. Márpedig még egy olyan csőd, mint az Arcusé volt... brrrr. Jobb bele se gondolni.”