Keresett a Feri

„Gyurcsány húzása pont olyan kézenfekvő, mint kiskutyával, villáskulccsal, hurkatöltővel vagy óvodásokkal fényképezkedni. De vajon mitől bátorodott fel ennyire?

Alighanem attól, hogy egyre kevesebb oka van a szégyenkezésre. Attól, hogy első két évét már megtagadta az őszödi beszéddel, a második kormányzása viszont relatíve nem is volt olyan rossz. Hiszen íme, a nagyokosok még jobban szétkúrtak mindent. Vizitdíj? Ma, ha tehetné, Szócska Miklós a kórházi napidíjat is örömmel bevezetné mellé, hogy legalább szanitécek maradjanak az országban. Nem volt jogos a reformkurzus ellen indított demagóg támadás, és jóval beljebb lennénk, ha engedi Gyurcsánynak azt végigcsinálni a Fidesz, meg a saját pártja, amit mostanra ledobott magáról.

Sokáig duzzogott, amíg aztán megérezte, hogy ezekhez képest még ő is lehet itt kaliber. Kellett ehhez a gazdaságpolitika látványos összeomlása, amely azzal a hülyeséggel együtt semmisült meg, hogy megszorítások nem lesznek, mert nem vezetnek sehova. De, lesznek. Vannak. Aki ennek reményében szavazott a Fideszre, azt kegyetlenül átvágták. Azt is, aki az elkúrást kívánta általuk elkerülni. Kemény ébredések zajlanak a detoxikálóban, és Gyurcsány jelen akar lenni, hogy kiabálhassa: na ugye!”