Kelemen húzásai

„Egyre nagyobb elkeseredéssel figyelem a magát a romániai magyarság egyetlen érdek-képviseleti szerveként meghatározó RMDSZ elnökének kormányzati tevékenységét. Az egyik legfájdalmasabb dologról épp tegnap szereztem tudomást: a kulturális minisztérium nem élt elovásárlási jogával a szatmárnémeti Pannónia (jelenlegi nevén Dacia) Szálló ügyében, így az ingatlan valószínűleg a szabadpiacon talál majd gazdára.

Ha talál egyáltalán, és nem omlik össze szégyenszemre a szatmári megyeszékhely legszebb épülete, a magyar szecesszió egyik remeke, mely megépítése után egy évvel, 1903-ban a bécsi építészeti világkiállításon második díjat nyert. (...) A verespataki bányanyitás kapcsán a napokban kirobbant botránynak szintén Kelemen Hunor az okozója, aki zöld utat adott a természetpusztításnak, azzal az indokkal, hogy a beruházó sok-sok pénzt ad cserébe műemlékek megmentésére. Nem tudom, miért, de valahogy úgy vagyok vele, hogy próbálom keresni a jót a mai napig az RMDSZ-esek munkájában, így most is arra gondoltam, hogy biztos olyan épületekre költené az ígért pénzt, mint például a Pannónia. (Bár ebben az esetben sem tudok egyetérteni a bányanyitással, mivel egyetlen épület sem ér meg olyan hatalmas pusztítást, amit a külszíni fejtés és a cián használata okoz.) De hát, melléfogtam. Ismét. Elgondolkodtam: vajon mi is lehet valóban fontos a magyar művelodési miniszternek, ha nem a Pannónia? És vajon büszkék leszünk-e, ha az RMDSZ-es kulturális tárcavezeto tevékenysége nyomán egy összedolt épülettel maradunk Szatmárnémeti központjában, valamint négy letarolt heggyel, sok milliárd feleslegesen megölt élolénnyel és egy méregtóval az Erdélyi-érchegységben?”