Az Európai Politikai Unió, avagy bátorság, és bátorság...

„Az Unió azonban éppen a legválságosabb időkben képes lehet arra, amit békeidőben nem tud: a tagországoknak le kellene mondaniuk olyan jogokról Brüsszel javára, amelyek jelenleg alkotmányjogilag védettek a nemzetállamok számára. Újra kellene tárgyalni a Lisszaboni Szerződést, és ami elképzelhetetlen volt egészen a közelmúltig, az lehetségessé válhat, mert a szükség rászorítja a tagállamokat, és elfogadják a nemzeti szuverenitás szükséges korlátozását, az európai pénzügyminisztérium létrehozását. Ha belegondolunk, akkor már csak a közös külügy és hadügyminisztérium kell, és ott vagyunk 1867-ben, a KuK modellnél...

Így a gazdasági és pénzügyi unió után létrejöhet a politikai unió, amely az alapító atyák elképzeléseiben szerepelt, mint távlati cél, de oly messzinek tűnt, hogy arról igazán komolyan nem kezdtek tárgyalásokat. Ehhez persze igen nagy levegőt kellene venni mindenkinek, kis és nagy tagországoknak, főleg azok vezetőinek, és az európai polgároknak is, hiszen ha a politikai unió létrejön, akkor az  elmúlt másfél-kétszáz esztendő keretei, a nemzetállamok változnak meg,
és megalakulhat az Európai Szövetségi Államok..,”