A Reagan-szobor lerombolása

[... Ez itt a felháborodásomból fakadó trágárságok helye.] Idézet Susan George A neoliberalizmus rövid története c. előadásából (1999) Érdemes elolvasni az egészet, mert ennek tükrében válhat igazán világossá, hogy ki is volt valójában ez a rossz vásári komédiás, ez a gusztustalan ripacs... (Lantos? Reagan? Mit érezhetnek ezek?) http://paradoomer.blogspot.com/2010/02/neoliberalizmus-rovid-tortenete.html "... A neoliberalizmussal kapcsolatosan nem szabad megfeledkeznünk Ronald Reaganról. Kevin Phillips, egy republikánus közgazdász, aki Nixon elnök tanácsadója volt, 1990-ben egy könyvben foglalta össze a Reagan korszak neoliberális politikájának következményeit. A könyv címe: „A gazdagok és szegények politikája” („The Politics of Rich and Poor”) A könyv az 1977. és 1988. közötti gazdaságpolitika következményeit elemzi. Ennek a politikának a kidolgozásához nagymértékben hozzájárult a konzervatív Heritage Foundation, a Reagan adminisztráció egyik agytrösztje, melynek a mai napig is nagy hatása van az amerikai politikára. Az 1980-as évektől számított évtizedben, az amerikai családok felső 10%-ának az átlagos jövedelme 16%-kal növekedett, a felső 5% átlagos jövedelme pedig 23%-kal, és a nagyon szerencsések közé tartozó felső 1% köszönetet mondhat Reagannak jövedelmük 50%-os növekedéséért. A felső egy százalék jövedelme a jómódúnak számító 270 000$-ról a búsásnak számító 450 000$-ra duzzadt. Ami a szegényebb amerikai családokat illeti, a többi 80%-hoz tartozók mindannyian veszítettek valamit, éspedig oly módon, hogy minél alacsonyabb volt az átlagos keresetük, annál többet veszítettek. A legalsó 10%-ot képezők csoportja a mélypontra jutott Philips számításai alapján -- a különben is alacsony jövedelmüknek 15%-ával lettek szegényebbek. A már önmagában is mélypontot jelentő 4 113$-ról jövedelmük az embertelennek számító 3 504$-ra süllyedt. 1977-ben Amerika lakosságának a felső egy százalékának az átlagos jövedelme 65-ször magasabb volt, mint lakosság alsó 10%-ának a jövedelme. Egy évtized múlva a felső egy százalék jövedelme 115-ször meghaladta a lakosság alsó tíz százalékának a jövedelmét. Az Amerikai Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb gazdasági különbségekkel rendelkező országa, de a neoliberális politika következményeként a gazdagok és szegények közötti különbség az elmúlt húsz évben mindenütt a világon megnövekedett. Az Egyesült nemezetek kereskedelmi és fejlesztésügyi bizottsága, az UNCTAD 1997. évi jelentése 2600 külön tanulmányban bizonyítja a jövedelmek közötti különbségeket, az elszegényedést, és a középosztály fokozatos eltűnését. Az UNCTAD munkacsoportja a fenti irányzatokat dokumentálja egy tucat különböző társadalomban, beleértve Oroszországot és Kínát is. Az emberek közötti anyagi különbségek közötti szakadék folyamatos növekedésében semmi rejtély nincs. A neoliberalizmus célkitűzései a gazdagok elkölthető jövedelmének növelésére irányulnak. Ezt adókedvezményekkel és a munkabérek leszorításával érik el. Ennek elméleti alapja az, illetve a közvetlen megindokolása azon a feltevésen alapszik, hogy a gazdagok magasabb jövedelme további, fokozott és ésszerűbb befektetéseket eredményez, amely azután több munkalehetőséget és általános jólétet teremt mindenki számára. A valóságban, amint az előrelátható volt, a pénznek a felfelé vándorlása a tőzsde mesterséges felduzzasztásához vezet, és hatalmas fedezet nélküli nyereséget mutat, és ezzel a pénzügyi válságok sorozatát idézi elő. Ha a jövedelmet a kereseti skála alsó 80%-a osztaná meg, az a fogyasztás megnövekedését idézné elő, ami viszont a munkalehetőségek növekedését biztosítaná. Amennyiben a jövedelem magas hányadát a felső réteg osztja meg, azoknak már megvannak a megfelelő fogyasztási cikkei, tehát a pénz nem a helyi gazdaságot erősíti, hanem a nemzetközi tőzsdén köt ki. A fenti elveket mind a déli, mind a keleti féltekén megvalósították, ahol szerkezeti átrendezésnek nevezték (structural adjustment), de ez csak egy másik szóhasználat a neoliberalizmus megjelölésére. Az Angliában valamint az Amerikai Egyesült Államokban meghonosított neoliberalizmus jellegzetességeinek bemutatására Thatcher és Reagan politikai intézkedéseit vettük alapul. ..."

Szerintem nem fair dolog Szlankó Bálint kompetenciáját kétségbevonni, hiszen írt már több könyvet és rengeteg cikket, bejárta a fél világot (legutóbb afganisztáni kaladjait követhettük a blogon és azt hiszem van is erről egy új könyve). Szóval szerintem csak arról van szó, hogy neki van egy véleménye és ezt megírta - egyébként köztudott dolgokat, csak egyfajta emlékeztetőként, hogy Reagan elnök cseppet sem volt hibátlan, sőt! Az antiszemita kommenteket pedig nem értem, legfőképpen pedig azt, hogy mi sarkall egyeseket ilyen elvakult gyűlöletre egy ismeretlen újságíróval szemben, pusztán annak egy véleménye alapján. Ráadásul ezen az oldalon a többségünk konzervatív embernek vallja magát. Többségük azt hiszem ráadásul - talán mondhatjuk, hogy szükségképpen - keresztény, de legalábbis vallásosnak mondja magát. Szerintem ezzel összeférhetetlen az gyűlölet, már csak a Biblia alapján is. Egyébként meg nézzünk magunkba: a Szlankó Bálint alkot valamit, dolgozik, mi meg itt mindannyian csak rugózunk (többen gyűlölködnek) ilyen dolgokon, ráadásul anoním módon.

Hát, hogy is mondjam...? Hogy a ménkű szabja körbe azt aki ilyet képzeltet el velem, hogy még egyszer a szocialista munkaverseny pillanatnyi állásáról legyek kénytelen hallgatni előadást. Hogy még egyszer Ipper Pál megmagyarázza nekem, hogy miről mit kell gondolnom. Ha a tetves fitymahiányos libsi diplomatákra lett volna bízva a gyerekeim még mindíg úttörőnyakkendőt hordanának. Isten ments, ezt a marhát meg verddddddd!

Szlanko elvtárs is megdolgozott a havi sékeljeiért. Lassan haza is költözhetne!