„Útjelzők”

„Sohasem érezte úgy, hogy az ember élete, munkálkodása milyen rövid időhatárok között mozog? Egy személy élete rendkívül értékes, de kifejezetten véges erőforrás.

Mély gondolatok ezek. Ritkán jutott eszembe, hogy e fölött eltöprengjek… Hogy véges az élet, azt tudjuk.

Az idő az ember legnagyobb ellensége.

Így van. De bizonyos értelemben a barátunk is, mert az idő sok mindent megold és begyógyít. Bizonyos nehézségeket is esetleg. Fájdalmakat. Ellenséges attitűdöket országok között. Hosszú távon azok azért lecsillapulnak. Gondoljunk csak a második világháború utáni európai gazdasági integrációra; a kiengesztelődéshez idő kell. Az emberek személyes életében is vannak olyan dolgok, még akár a családok, kisebb közösségek kapcsolatában is, hogy részben indokolt vagy kevésbé indokolt sérelmek bizonyos idő után békében oldódnak fel: „békévé oldja az emlékezés”.

Az ember sorsát a szavak rendezik. Melyek voltak azok a szavak (fogalmak), amelyek mentén igyekezett „közlekedni”?

Nyilvánvalóan ezek voltak: Isten, gondviselés, emberi méltóság, erkölcs, szabadság, szeretet, szolidaritás. Olyan szavak, amelyeknek komoly értékbeli jelentésük van. És valószínű, hogy ezek mind „útjelzők” voltak a számomra, és energiaforrások is egyben.

Végezetül, elnök úr: mit hozhat a következő ötven év az emberiség, valamint a magyarság számára?

Hosszú távon kivetítve a reményeket vagy a lehetőségeket, úgy vélem, hogy a nemzetközi politikai erővonalak, a gazdasági különbözőségek, a kultúrák és a vallások területén, az etikai értékrendszerek tekintetében egyfajta közelítés várható. Az ellentétek helyett inkább az együttműködés világa fog eljönni. A háborús traumák után is kiderült, hogy nincs más út. A hazai állapotokra vetítve: azoknak az ellentéteknek, amelyek jelenleg Magyarországon uralják a gondolkodást, a politikai küzdelmet, a gazdasági egyenlőtlenségeket, emberi számítás szerint előbb-utóbb fel kell oldódniuk, mert be fogják látni a szubjektív vagy objektív erők, hogy jó irányban engedniük kell, és a kooperálás elengedhetetlen. Eljön az az idő, amikor majd komoly kataklizmák fogják jelezni, hogy nagyobb együttműködésre, egyetértésre és harmóniára van szükség az emberhez méltó élethez.”