„Szerinted érdemes lenne minőségi kritériumokat megfogalmazni a színházi törvényben?
Nagyon különbözünk abban, hogy ki mit tekint minőségnek, ezért ez nehéz kérdés. A kereskedelmi televíziók megjelenése a művészet fontosságát kérdőjelezte meg, mivel egészen más műfajok váltak fontossá. Betört a bulvár. Üzleti színházat csinálni mindig könnyű volt, de a puszta szórakoztatásnál egy színháznak több a dolga. Egyetértünk Balázs Péterrel abban, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a közönség ízlését, csak amit ő a szórakoztatáson felül hozzátesz egy darabhoz, az számomra nem jelent valódi többletet. Az is különbözik, amit a Teátrumi Társaság színházainak döntő többsége - szemben Vidnyánszky Attilával - minőségnek tekint. Vidnyánszky egy kifejezetten robosztus színházi újító, szemben a védőszárnya alá gyülekezett vidéki színházakkal. (...)
Miért voltál tüntetni a Nemzetinél decemberben?
A Jobbik méltatlanul és hülyeségekkel támadta meg Alföldi Róbertet, a minisztériumból pedig erre szakszerűtlenül reagáltak. Természetesen lehet bírálni egy koncepciót, magát a János vitézt is -jómagam a második felvonását kifejezetten elhibázottnak tartom-, de megengedhetetlen, hogy a politika durván beleszóljon az életünkbe. Ami történt, egy olyan lépéssorozat eleme, ami ellen fel kell emelnie a szavát annak, aki komolyan gondolja a művészetet.”