Baloldali reneszánsz vagy Jobbik-áttörés?

„A gazdasági liberalizmus - Magyarországon kívül ezt hívják jobboldaliságnak - olyan mélyen beégett a hazai liberálisok nem csekély részének világnézetébe, hogy a mai napig nem tudnak tőle szabadulni. Pedig van rá három jó ok, hogy ezt megtegyék.

Kezdjük az elméletivel. A gazdasági liberalizmus kifulladt. Ezt csak a hazai, ún. mértékadó közgazdászok nem hajlandók tudomásul venni. Hozzáteszem, ezen mértékadó közgazdászok jelentős része a pénzügyi-tőzsdei világban tevékenykedik. Világuk az önmagában nehezen kritizálható államháztartási egyensúly és az államadósság finanszírozása körül forog. Csak közben elfelejtettek tájékozódni arról, hogy az, amit reálgazdasági fundamentumoknak neveznek, rendre köszönőviszonyban sincsenek azzal, melyet ők valóságként a pénzügyi buborékgazdaságban megélnek. Ez a gazdasági válság nagy gazdaságfilozófiai tanulsága.(...)

A baloldalnak lenne a feladata megszólítani a rendszerváltás veszteseit, nem pedig a szélsőjobbnak, sem a felső-középosztályos budai konzervatív polgárokat szolgáló Fidesznek. A gazdasági liberális szemével valóban borzasztó lenne, ha egy baloldali párt a rendszerváltás veszteseihez beszélne. Azok a politikai liberálisok viszont, akik nem akarják tétlenül nézni, ahogy a neonácik a rendszerváltás veszteseinek milliós táborára ácsolt politikai otthonukkal elfoglalják a parlamenti patkó harmadát, azok álljanak ki bátran az esélyteremtő baloldali gazdaság- és társadalompolitika mellett. Kizárólag egy baloldali politikai alternatíva lehet képes a demokráciát megvédeni azoktól, akik a megvezetett leszakadókat használják középkori fordulatukhoz.”