Azt tanácsoltam Hoffmann Rózsának...

„Megszűnik a Corvinus?

Nem tudom.

Igaz, hogy a miniszterelnök nem szereti a Közgázt?

Nem hinném, hogy személyes érzelmeket viseltetne bármely intézmény iránt, kivéve a saját régi almamáterét, az ELTE jogi karát.

Nem tisztességesebb, ha egy párt a kampányban meghirdeti, hogy megfelezné az egyetemek számát, ahogy ezt Bokros Lajos tette?

Én nem értettem egyet Bokrossal akkor sem, most sem. Az, hogy kevés egyetem van, nem jó, ahogy az sem, ha sok van. A miért a kérdés, a célok tisztázása. Az integráció eszköz, mi is használtuk tíz éve, de akkor sem a kormánypártokon belül, sem az ellenzékkel, sem a szakmával nem volt konfliktus. A cél az európai léptékű, nagy versenyképes intézmények létrehozása volt. Többkarú univerzitásokat hoztunk létre a kis szakegyetemek helyett. E folyamatban az egyik legvitatottabb eset akkor is a Közgáz volt, amely így vagy úgy, de lényegében integrálatlan, egykarú szakegyetem maradt, s nem fejlődött univerzitásszá. Eközben Magyarország legjobb közgazdaságtudományi kara. Az intézményrendszert át kell alakítani, mert csökken a gyereklétszám, egyre kevésbé finanszírozható a rendszer, ráadásul az intézmények a PPP-s beruházásokkal eladósodtak. Élet-halál küzdelemben próbálják a vidéki főiskolák elhalászni a tanulókat egymás elől. Kérdés, hogyan lehet így értelmes hálózatba szervezni a felsőoktatást. A kis vidéki főiskolák egy város élete szempontjából meghatározók. Ez érték, amit fontosnak tartok, még akkor is, ha nem az oktatás belső értéke. Ha a fővárosban megszűnik egy főiskola, az a város versenyképességét nem befolyásolja. De ha ez egy vidéki városban történik, annak súlyos gazdasági, társadalmi következményei lehetnek. Nem papírgyárakra van szükség, hanem jó színvonalú oktató helyekre.

Azért tegyük hozzá, hogy még az értéktelen diplomával is sokkal jobban el lehet helyezkedni, mint diploma nélkül.

Akkor úgy fogalmazok: ne válhassanak értéktelen papírkibocsátóvá az intézmények. Az egyik eszköz, hogy miként tud együttműködni a tudományegyetem a vidéki főiskolával, s ez magától is elindult. Általában az egyetem alapképzést folytató karaként, ahonnan a nagyegyetemre mennek tovább mester- és doktori képzésbe. A másik: ha az állam kis képzési monopóliumokat telepít egy-egy vidéki főiskolára, az adott képzések keresettek és csak ott elérhetők. Végül a harmadik: a főiskolák végezzék a felsőfokú szakképzést többségét. Cserébe a felnőttképzést be kell terelni a szakképző intézményekbe.”