Adósságproblémák és eltérő megoldások

„A német gazdaság továbbra is szárnyal, és a munkanélküliségi ráta is történelmi mélypontokat kezd érni. A német motorok mellett azonban Európa jelentős része nem muzsikál jól. A görög csőd szinte biztosra vehető, és komoly feszültségek vannak Írországban és Portugáliában is. A befektetők számára nem az kérdés, hogy lesz-e csőd, hanem az, hogy mikor és mennyi pénzt fognak a végén visszakapni. Görögországban legalább 40-45 százalékot le kell majd írni, és talán a másik két állam esetén is 15-20 százalékos leírással kell számolni. A negatív európai adóssághírek ellenére az euró szinte szárnyal mind a dollárral, mind a japán jennel szemben. Ennek hátterében egyrészt a rossz amerikai és japán adóssághelyzet, másrészt az európai jegybank inflációellenes magatartása áll. Az EKB magatartása jogos, hiszen a perifériákra hatástalan az alacsony irányadó kamatszint, mivel a kockázati prémiumok folyamatosan növekednek, ami szinte lehetetlenné teszi ezen országok finanszírozását. A görög kamatok már 20 százalék felett vannak, és teljesen mindegy ide vagy oda 50, vagy akár 100 bázispontos EKB-kamatemelés. Éppen ezért, érthetően, a jegybank az inflációs kockázatokra és az úgynevezett maggazdaságok esetleges túlhevülésére koncentrál. (...)

A magyar gazdaság hosszú szenvedése 2013 magasságában fog véget érni, hét évvel az első komolyabb kiigazítás után. Az amerikai alulteljesítés 2012-2019 között fog bekövetkezni, és az évtized közepén újabb globális lassulás lesz, amit fel fog erősíteni a folyamatos amerikai fiskális kiigazítás, valamint a kínai lakáspiac 2014-2015 után várható erőteljes megbicsaklása. Jó lenne, ha hazánk addigra a mainál jóval erősebb gazdasággal rendelkezne, és nagyobb megrázkódtatások nélkül viselné a 6-8 évente törvényszerűen bekövetkező világgazdasági lassulást.”