„Az egyik lehetőség tényleg a többségi elv – azaz az egyéni választókerületi rendszer – megerősítése. Tavaly május közepén, amikor legutóbb foglalkoztam ezzel a kérdéssel, már a parlament előtt volt a Kósa-Navracsics-Répássy-Rétvári négyes jegyezte javaslat, amely – akkor számomra meglepő módon – nem lépett ebbe az irányba, s a 198 fősre csökkentett parlamentet továbbra is a mostanihoz hasonló – bár attól számos ponton eltérő – vegyes rendszerben szándékozott létrehozni. »A Fidesz tehát – feltehetően hosszú távú megfontolásokból – nem törekszik arra, hogy saját képére formálja a választási rendszert, azaz nem akar elmozdulni a többségi, győztes mindent visz elven működő mechanizmus irányába« – írtam akkor.
A javaslat azóta a parlamenti rendszerben pihen, a választási törvény tárgyalására azonban a hírek szerint még ebben az évben sort kerít a törvényhozás. Sok mindent elképzelhetőnek tartottam eddig, egyet kivéve: az arányosság erősítését, s akár egy tisztán listás (azaz az egyéni kerületi rendszer aránytalanságától megtisztított) rendszer létrehozását. Egy ilyen eljárásban rettentően nehéz lenne a többség megszerzése, ha tavaly ennek meglelően választottunk volna, a Fidesz-KDNP-nek most szűk abszolút többsége lenne csak a parlamentben. Számos erős érv szól tehát az ellen, hogy ilyen irányba mozduljon el a kormánytöbbség, egyet kivéve: egy ilyen választási eljárás mellett minden bizonnyal soha többet nem lenne senkinek kétharmada Magyarországon. Mindez azt jelentené, hogy egyrészt az alkotmányos szabályok és a sarkalatos törvények valóban »örökéletet« kapnának, másrészt pedig egy ideig a Fidesz nélkül szinte biztosan lehetetlen lenne bármilyen lényeges kérdésben (személyi döntések, adórendszer, euróbevezetés stb.) dönteni. Lehet, hogy a Fidesz számára nehezebbé válna a többség megszerzése, de ugyanez igaz lenne a másik oldalon is – miközben a játékszabályok a mostani hatalom elképzelései szerint rögzülnének.”