Levezették, hogy hogyan is néz ki a gazdasági semlegesség a gyakorlatban: szép évünk lesz jövőre (VIDEÓ)
Ömleni fog a pénz Nyugatról és Keletről, közben pedig Magyarország gyártja a GDP-t.
A Széll Kálmán Terv messze nem ad választ arra a kérdésre: mitől lesz itt növekedés?
„A Széll Kálmán Terv harmadik célja a gazdaság tartós lendületbe hozása, amit előadói szerint a tervben lefektettek megalapoznak, és általa Magyarország a régió sereghajtójából ismét az éllovasává válik. Ez a régi-új gazdaságpolitikai cél is üdvözlendő, s elvileg még összhangban is lehet a fiskális konszolidációval. Azaz elképzelhető olyan program – akár még ha nem is heterodox jellegű, mint volt Bokros Lajosé –amely az államháztartás szerkezeti átalakításával tartósan magas növekedési pályát eredményez, ha azt a befektetők hitelesnek tartják, bíznak benne. Sajnos, amit a Széll Kálmán Társaság ülésén elhangzottakból megismerhettünk, az nem az. Több okból sem.
1. A hallottak nem javítottak a kormány tíz hónap alatt erősen megcsappant hitelességén. A piacok, a befektetők tíz hónapja várnak a többször beígért strukturális reformok meghirdetésére, s ez idő alatt a kabinet éppen most hatodjára halasztotta el ezt. A várakozások hiteles reformcsomagra irányultak, amit viszont a kormány tálalt, se nem hiteles, se nem reform. A Széll Kálmán Társaság ülésén még azokat az intézkedéseket sem említették, amelyeket előzőleg kiszivárogtattak. Így lehetett előállítani a teljes információs káoszt, ami politikailag nagyon rugalmas kormányzásra ad lehetőséget, hiszen senki nem tudja, mi az, ami érvényes, és mi az, ami nem. Pontosabban, vannak, akik kicsit jobban tudhatják, így a kiváltságosok, akik a tévében prezentált összejövetelt követően zártkörű összejöveteleken többletinformációkat kaphattak. Ám ez a megoldás a választópolgárok többségét mélyen sérti, és hozzájárul a kormány belső bizalmi tőkéjének apadásához. (...)
A hivatalos tavasz első napján annyi történt, hogy a kormány bejelentette: elindul az adósságcsökkentés felé, amit jó iránynak tartunk. A cél eléréséhez szükséges eszközök – a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokon és a pluszadóterheléseken túl – azonban oly mértékben homályosak, kidolgozatlanok, hogy kétségbe vonják az egyensúlyi célok tarthatóságát, és messze nem adnak választ arra a kérdésre: mitől lesz itt növekedés?”