„A nevében egymilliós társaság legalább a valódi valóságba is át tudta tenni valamekkora részhalmazát, bár a résztvevőket elnézve gyanítható, hogy míg az interneten az akkor még 71 ezer lájkolóból (ez a Facebook-támogatás kifejezése) 7 ezren jelezték megjelenési szándékukat, addig a tettek mezejére már csak két-három ezren léptek. A helyszínen készített interjúkból ugyanis kiderült, hogy a többség az offline médiából - igen, a cenzúra alatt sínylődőből - értesült a tízezres létszámúra saccolt fővárosi rendezvényről.
A sajtószabadságért lefolytatott összejövetel legizgalmasabb része egyébként a megmozdulás közösségi utóélete. A résztvevők az előzetes sajtóhangulat alapján azt gondolták, hogy most aztán kifordítják sarkából, nem csak a magyar, de a külföldi médiát is; hiszen akkora volt az elmúlt hetekben a magyar médiatörvény miatti globális médiazaj. Ehhez képest az összejövetel híre épp csak pukkant, kielégítetlenül hagyva a világmegváltó szándékkal egybegyűlteket.
Ennek tudható be, hogy immár kifejezetten sajtóellenes hangulat uralkodik a sajtószabdságharcosok körében, s általánossá lett a vélemény, amely szerint a magyar televíziós szerkesztőségek pocsékul végzik a munkájukat, mert csak nyúlfarknyi bejátszásban említették a rendezvényt. De a külhoni média is megéri szerintük a pénzét, mert csak orbáni szinten foglalkozik a történettel.
Talán valami, az új médiatörvénynél sokkal szigorúbb szabályozás észhez térítené valamennyit.”