Hol az igazság?

„Szeretem ezt az országot. Valamikor mégis úgy döntöttem, családostól elhagyom, és soha nem gondoltam, hogy visszajövök. Azóta sok esztendő telt el, és most az évtized utolsó napjait kórházban töltöttem. Infarktust kaptam, de egy orvoscsoport segítségével legyőztem a halált. Néztem a plafont a műtőben, végigpergett előttem minden, ami idáig történt velem. Tudtam, nem halhatok meg csak így, egyszerűen, nem hagyhatom itt a nézőket, akik bíznak bennem, nem hagyhatom itt az Echo-családot, és nem tehetem meg, hogy többet nem publikálok a Magyar Hírlapban. Főleg most, hogy ismét felütötte a fejét a nemzetközi hisztéria Magyarország ellen.

Izzik a médiaparázs. Nekem is tennem kell valamit, nehogy tűz legyen belőle. Megállás nélkül zúdul a mocsok a kormányra, de legfőképpen Orbán Viktorra, mindent bevetnek a miniszterelnök ellen azok, akik nem tudják elviselni, hogy veszítettek. Pedig pontosan tudják, nekik nincs tovább! Kiüresedtek, elkorhadtak, egyszerűen kiszavaztuk őket. Nos, mi is itt a legfőbb baj? Nem akarják, hogy szabadon gondolkozzunk, ezt is ők akarják csinálni helyettünk… De elég volt! És a megelégelést szolgálja a médiatörvény, amelyben ha vannak is olyan pontok, amelyekkel az egyesült Európa nem ért egyet, mégiscsak a miénk. Az EU számára Magyarország csak egy ország a társult nemzetek között, de ebben az EU-ban több minden is furcsára sikeredik időnként. Például a kommunizmus bűnei, még ha százmillió áldozatot is követeltek, a művelt Nyugatnak nem ugyanazt jelentik, mint nekünk, akiket a zsidóirtáson kívül a kommunizmus gyilkosságai is meggyötörtek. Ezért még nagyobb jelentősége van annak, hogy ne hagyjuk a magyar médiavilág igaztalan megvádolását a mindig kéznél levő súgókon keresztül. Ki kell oltanunk a médiaparazsat, hogy ne lobbanjon lángra! Magyarország önállóan akar élni, hiszen mégiscsak önálló állam. Ellenségeink helyi árulóinkon keresztül időnként szövetkezni próbálnak ellenünk. Teljesen mindegy, hogy vezényszóra vagy önkéntesen, némi alamizsnáért szaladnak árulkodni ránk Nyugatra az egykori népnyúzók kiszolgálói.”