Kiábrándult Amerika

„Az elnök pártja azonban »törvényszerűen« veszíti el a félidei választásokat, Obamához hasonló zakót utoljára Truman és Clinton kapott, utóbbi első ciklusa felénél (bár a képviselőházi mandátum-veszteség 50-55-nél mindig megállt). »Nem történt republikánus forradalom« - írta realistán William Kristol új-neokon publicista. Eközben a GOP nem növelte népszerűségét (október végén-november elején a választók 36%-a mondta magát az ellenzéki párt hívének), nem látszik egy 2012-ben Obamát sikerrel kihívni alkalmas jobboldali személyiség sem a láthatáron, ráadásul a populista Tea Party és a hivatalos republikánus közeg meccse is csak most fog igazán elkezdődni. A demokraták számára az a fő kérdés, hogy Obama egyciklusos elnök lesz-e, vagy sikerül megismételni Clinton példáját, akit pártja '94-es veresége után két évvel mégiscsak újraválasztottak.

Bárhogy is alakul Amerika kétarcúságának jelenkori - pártokhoz és gazdasági elvekhez igazodó - megtestesítőinek küzdelme, annyi biztos, hogy a hitében elbizonytalanodott, reményeiből kiábrándult és csalódott nemzet magára találásához a gazdaság fellendülésén keresztül vezet az út. Arra azonban még senki sem jött rá, hogy a marxista alaptétel (»a lét határozza meg a tudatot«) miért éppen abban az országban igazolható leginkább, amely a legimmunisabb maradt Marx eszméivel szemben?”