Feljegyzések a kis október forradalomról

„Az újabban elterjedt fideszes érvelés egy másik pontja pedig a változás maga, a régi rend (ancient régime?) és az új rend szembeállítása – anélkül, hogy pontosan megtudnánk, mi is az új rend. Az persze biztos, hogy bármi is lesz, azt az emberek akarták. Az, hogy a régi rend rossz volt? Melyik nem volt az? Illetve: melyik volt tökéletes? Olyan persze sosem volt, és jelentsük ki: az elmúlt húsz év több szabadságot adott, mint az azt megelőző negyven év, és az elmúlt húsz év legfontosabb politikai szereplője az a politikus volt, amely most lázas sietséggel alapítaná meg az új rendet. Hova akkor az a haladár sietség, jozefinista lendület, amivel az alapjaitól, az alkotmányos rendtől kezdve akarják – egyelőre eléggé döcögősen – átalakítani a jól-rosszul működő magyar államot?

Ez ugyanis meglehetősen messze esik attól, amit a magunkfajták jó kormányzásnak találnak. És hogy konkrétabbak legyünk: a szabad, polgári Magyarország, egy erős polgári réteg, az öngondoskodás, a vállalkozó szellem és az önmegtartóztató állam hívei vagyunk. „A legtöbb, amit az állam tehet, hogy önmagát korlátozza, teret enged az emberek minél szabadabb és alkotó erejének a kibontakoztatásához” – írja Lánczi András a Magyar konzervatív töprengésekben.

De mit gondolunk akkor, ha az állam épp visszaterelné magához a nyugdíjbefizetéseket; ha találomra kiválasztott vállalkozásokra vet ki különadót; ha jól átgondolt törvényjavaslat helyett hűbelebalázs módjára vet ki büntetőadót végkielégítésekre; ha épp eltörli azt, hogy társadalmi, civil szervezetek jogorvoslati eljárásokat kezdeményezhessenek közigazgatási hatósági eljárások esetében; és ha épp korlátozza az önmaga és törvényhozása fölötti alkotmányos kontrollt? És ezek csak az elmúlt hetek eseményei. Ezek a cselekmények – fájdalom – mind-mind tökéletesen ellentétesek azzal, amit az állam szerepéről, illetve a polgári társadalom eszményéről vallunk, mindezt egy olyan kormányzat részéről, amit máig a jobboldali, polgári Magyarország letéteményesének tartunk.”