„- Ön annak idején azért mondott le, mert az első Orbán-kormány úgy próbált beavatkozni a gázár alakulásába, amit elfogadhatatlannak tartott.
- Amikor az ember vezető, akkor a cége érdekét kell képviselnie, s ha ez nem sikerül, akkor le kell vonni a következtetéseket. Úgy éltem meg a Moltól való távozásomat, mint amikor az ember elveszíti szeretett rokonát. A politikai, gazdasági, a tudomány teljesítményekre is igaz, hogy akkor teszi jól az ember a dolgát, ha azután is működik minden, amikor ő már nincs ott. Jelenits István atya Betű és lélek című könyvében azt írja: földi javait úgy kezelje az ember, mintha nem az övé volna. Értékteremtésre használja, ne pedig a másik ember kárára. (...)
- Az október 23-i ünnep alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. Konkrétan miért is?
- Nem volt részletesebb indoklás, gazdasági téren, gondolom, a Mol átalakítását és a szlovákiai Slovnaft megvételét, a Matáv részvényeinek New York-i tőzsdére vitelét, a magyar gazdaságba történő külföldi tőkebevonásban játszott szerepemet értékelték. Társadalmi-közéleti tevékenységként talán azt értékelték, hogy számos oktatási és gyerekalapítványt, valamint a szabad vállalkozás mellett érvelő kezdeményezést támogatok. (...)
- Mit gondol, mennyire fér bele a konzervatív értékrendbem hogy az Alkotmánybíróság jogkörét csorbítani akarják, mert az megsemmisített egy adójogszabályt?
- Erről a történetről Odüsszeusz jut eszembe, aki viaszt öntetett társai fülébe, magát pedig, még mielőtt kísértésbe eshetett volna, kiköttette az árbochoz, hogy ne engedjen a szirénhangok csábításának. Az Alkotmánybíróság az egyik legtekintélyesebb állami szervezet, márpedig minden normális társadalomban inkább erősíteni kell a tekintélyeket, mint rombolni. Még ha tartalmilag igazságosnak is tűnhet egy döntés, akkor is a szabályok betartásával érdemes érvényesíteni. Ellenkező esetben nem lesz mérce, amihez igazodjunk.” (Heti Válasz)