Alkotmánytalan köztársaság

„Forradalmi tempó - forradalom nélkül. Pedig ha már nem volt elég nyolc év, hogy koherens, nyomdakész új alkotmányt írjanak kétharmad esetére, akkor ezt a kis időt, amíg jövő tavaszra elkészül az új, már ki lehetne várni. Ha abban netán egyáltalán nem lesz Alkotmánybíróság, az sem tragédia - éppenséggel kivehetik belőle, a felhatalmazás megvan. Addig azonban a jelenlegi alaptörvény az ország szentírása. Amit nem menet közben módosítgatunk, ha épp nem tetszik egy alkotmánybírósági döntés.

P. S. Így ugyanis az a helyzet állt elő, hogy alkotmánytalan köztársaság vagyunk. A régi ócska kis papiros, értéktelen a Fidesz szerint, akkor cincálják, amikor csak akarják. Az tehát nem alapozza meg ennek az államnak a működését. Új még nincs. Csak egy-két fideszes vezető fejében. Ez viszont nem fér bele. Azoknak a sokat emlegetett embereknek bizony joguk van tudni, milyen rendszerben élnek, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, a parlamentre, az alkotmánybíróságra. Épp az a párt nem húzhat ilyeneket, mint a tegnapi, amely azzal kampányolt, hogy „a szocialisták a törvények fölé helyezik magukat". Meg azzal, hogy az orruk alá dörgölte, amikor semmibe vették az AB döntéseit. Nagyon helyesen tette ezt akkor a Fidesz.

Ez a pálfordulás viszont a szavahihetőségüket kérdőjelezi meg. Az pedig, hogy mindez a nép nevében történik, sajnos a legnevetségesebb kommunista érv. Amit a Fidesz tesz, bármi legyen is az, egyenlő a népakarattal (ezért a népszavazás eddig olyannyira magasztalt intézménye is fölöslegessé vált)? Mindegy, hogy a konkrét ügyben a nép tényleg szereti ezt a különadót. Ha ugyanis a fenti logikát elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk, hogy a Fidesz képtelen hibázni. Hiszen a hatalom a népé, a nép akaratát nem az intézmények, hanem a kétharmados többség képviseli, tehát még ha hibázik, sem hibázik.”