Szükség van Sólyomra az alkotmányozási őrületben

„- Az álbaloldali elemzők számára nyilván Sólyom egész mozgása és legitimációja kihívás volt. Az ő agendája Kelet-Európán kívül mindenütt a baloldal programpontjai között szerepel. Azt azért ne felejtsük, hogy az elmúlt nyolc évben – Sólyom hivatalba lépésekor már három éve – az MSZP–SZDSZ kormányzott. Orbán Viktor nem gondolja, hogy az elnöknek ellensúlynak kell lennie. Én ezzel nem értek egyet. És ha így gondoljuk, akkor ebbe kódolva van a vita a mindenkori kormányzó többséggel. Persze nem szabad, hogy napi pártpolitikai vita legyen. De alkotmányossági és morális kérdésekben természetes, hogy lehetnek ellentétek. Ahogy volt annak idején Mádl Ferenc és az első Orbán-kormány között is. Hogy ez a konfliktus mennyire megy túl az adott közjogi helyzeten, mennyire lesz személyes, csak a szereplőkön múlik. Sólyom és Bajnai Gordon között kiegyensúlyozott volt a viszony, mindkét fél szerint. (...)

– Aktív közéleti szerepvállalása ellenére a szélsőségekkel kapcsolatban viszont mintha késve és ritkán szólalt volna meg. A romagyilkosságok idején az államfő például csak a kilencedik támadás után törte meg hallgatását, s az sem zavarta, hogy a Magyar Gárda épp az ablakai alatt tartotta alakuló ülését.

- Azok az álságos demokráciaféltők, akik emiatt vádolják az elnököt, még nem vetettek számot azzal, hogy ha folyamatos készenlétbe helyezik a demokratikus reflexeket, épp a magyar demokrácia immunrendszerét gyengítik. Felelőtlen és veszélyes játék volt, amit a ballib körök műveltek az elmúlt években. Volt egy Bácsfi Diána nevű és méltán elfeledett hölgy, aki tizedmagával szervezett valamit. Tessék emlékezni, hogy Gyurcsány Ferenc és baráti társasága milyen patáliát csapott emiatt. A komplett MSZP-kongresszust kivezényelték. Az, hogy tragikus módon ilyen széles körben befogadóvá vált a Jobbik uszítására a magyar szavazóközönség, és hogy ennyire kevés a hitele a toleranciát hirdető ballib szólamoknak, annak következménye, hogy korábban propagandacélból akkor is farkast kiáltottak, amikor nem kellett volna. Az elnöknek meg kell válogatnia, hogy mikor és hogyan szólal meg. (...)

- Milyen szerepe lesz a volt államfőnek a jövőben? Az LMP szorosabbra fűzi vele a baráti viszonyt, akár intézményesített formában is?

- Ez nem merült fel. Neki kell eldöntenie, és az nyilván nem egyszerű, hogy milyen közéleti szerepet kíván játszani. Nagyon nem mindegy, miként használja morális-politikai tőkéjét. Fontos lenne, hogy a kormányzó többség alkotmányozási őrületében Sólyom Lászlónak legyen szava, és hallják is meg azt. Mi figyelni fogunk rá.”