„Tamás Gáspár Miklós a hét végi Népszavában közvetett módon ugyan, de alig leplezhetően uszított. S tette ezt egy kontinensnyi közösség – megfogalmazása szerint a »keresztyén, szabad, egyenlő és hófehér Európánk« – ellen. (...)
TGM »csupán« azon csodálkozik, hogy a keresztény-keresztyén európai közösségek ellen nem vonultak fegyverrel, gyújtó szerszámmal a boldogtalan romák? Vagy netán ezt a koszovói iszlám hitű albánságra is vonatkoztatni kellene, akik a volt jugoszláv tartományban egyelőre még nem várják tárt karokkal onnan elszármazott cigányaikat?
Ebből is látszik, hogy az általánosítás megengedhetetlen, még Tamás Gáspár Miklóstól is. Egyébként, tőle nem szokatlan módon, ebben a publicisztikájában is fellehetők jogos felvetések. Ám idézett zárójeles mondata (is) tökéletesen elfogadhatatlan. Egyrészt, nemhogy »a romák«, de még egyes romák boldogtalansága sem lehet ok arra, hogy Európa lángba boruljon. Egyes németek boldogtalansága sem volt ok erre korábban…”