„Közszolgálati jelleggel néhány tanács és illemszabály, mert valahogy az a tapasztalatom, hogy a magyar utazóközönség nincs ezekkel tisztában. Van, ami minden utazóra vonatkozik, és van, ami csak a nem fapados megoldásokról szól. Utóbbiakkal sincs baj, teljesen oké a lehető legolcsóbb megoldást keresni, és ennek fejében minden egyéb, elsősorban kényelmi szempontot beáldozni, csak tudni kell, mit lehet várni és mit nem. De most nem erről lesz szó. (...)
- Kényelmi szolgáltatások: a mindenféle extrák nem véletlenül járnak a business class vagy a frequent flyer utasoknak, hanem azért, mert sokkal többet fizetnek ők vagy a cégeik. Pont. Európán belül persze végképp nem éri meg sokszor 100 ezer forinttal drágábban venni a jegyet, az üzleti utazók nagy része sem teszi ezt (én sem), de van, aki igen. Ő több szolgáltatást fog kapni, és kész. Ezen sírással vagy tolakodással nem lehet változtatni. A Malév gépeken pl. a kísérő kiszállás előtt beáll a turista és a business részek közé, hogy a business utasok előbb szállhassanak ki. A business / első osztályú várókba sem lehet sírással bemenni. Stb. Teljesen felesleges ezen fortyogni, meg tahó megjegyzéseket tenni.
- Üzleti utasok: szintén felesleges rájuk tahó megjegyzéseket tenni. Aki hetente vagy kéthetente repül valahová, az bizony nem úgy optimalizál, mint aki egy évben egyszer elmegy nyaralni. Annak az a cél, hogy a legkevesebb nyűggel tudja elvégezni a munkáját. Nagyjából ezerhatszázszor jobban tudja, melyik reptéren mi hol hogyan a legpraktikusabb. Nem bánt senkit, békén kell hagyni cserébe.
- Evés-ivás: a reptéri étkezés körülbelül abban az árban van, mint egy normális étkezés bárhol Európában. A pontos árszint változik, de a nagyságrend nem. Épp ezért, ha valaki megengedheti magának, hogy nem-fapadosan utazik, esetleg interkontinentálisan, az az esetek döntő többségében megengedheti magának, hogy vegyen egy csokoládét vagy egy ásványvizet vagy egy sört vagy egy kávét, vagy hogy megebédeljen / megvacsorázzon, ha máshol épp nem jut idő erre. Ehelyett rárabolni az egydecis poharakkal felszerelt ingyenautomatára, és 4-5 egydecis forrócsokit lenyomni, hát, minimum pitiánerség.
- Reptéri alvás: a tranzitban alvás nagyon balkáni. Ha nagy bazmeg van a csatlakozással, vagy nem ad a légitársaság erre az esetre hotelt, vagy valami hasonló történik, akkor nem mindig kerülhető el, de úgy készülni, hogy na, akkor majd alszunk a tranzitban, nem javasolt. Már egy tranzit-alvó is Nyugati aluljáró fílinget kelt mindenkiben.
- Öltözködés: Európán belül nyugodtan lehet öltönyben is menni, 2 órás utakat ki lehet ülni egy jó öltönyben, nem fog tőle meggyűrődni. Direkt beöltözni mackóalsóba és papucsba egy órás út miatt egyértelműen overkill. És hogy néz már ki, bazmeg. Az öltönyhöz pedig a lehető leghamarabb illik feltenni a nyakkendőt, anélkül hülyén néz ki. Érdemes vékony póló + zakó / vékony pulóver kombinációt vinni, mert a fedélzeten lehet hideg és kurva meleg is.”
