„Az, hogy a konzervatív Fidesz józan, konzervatív gazdaságpolitikával rukkol elő, nem osztályharcos balossal, hogy nem bünteti az érvényesülést, a tehetséget, hanem segíti, számára a tisztes haszon nem az ördögi kizsákmányolás maga, hanem a piacgazdaság motorja, akár természetes is lehetne. Ideológiailag persze nem ilyen egyszerű a helyzet: amióta a plebejus politika szólamai felcsendültek a párt hangszóróiból, sokan balos fordulatot, osztogató, paternalista államot vizionáltak kormányra kerülésük esetén.
Valójában ez már akkor is teljesen logikátlan felvetés volt, s hogy az volt, annak egyszerű politikai oka van. Legyen bár óriási néppárt a Fidesz, a magját, törzsbázisát mégiscsak a középosztálynak mondott bérből, fizetésből élő aktívak, kényszer- , kis- és középvállalkozók adják. Az a párt pedig, amely saját bázisa ellen kezd politizálni, önmagát ítéli halálra - ezt a hibát követte el Gyurcsány, nagyrészt ezért van a pártja ott, ahol. A most bejelentett csomagban tehát nincs semmi különös - a kormány azt teszi, ami várható és elvárható ezzel a pártszövetséggel a háta mögött.
Az MSZP meg örülhet, eljátszhatják megint a proletárvédőt - azt meg döntse el a nagyérdemű, hiteles-e ebben a szerepben Gyurcsány Ferenc. Reakciója persze százszor erősebb lett volna a választási kampányban, Gyurcsány és Mesterházy egymást taposva védte volna a melóst a gonosz Orbán ellen, ki tudja, talán veszélybe került volna a kétharmad, azaz a sokat hiányolt reformok garanciája is. Így nem került, lehet kormányozni, úgy ráadásul, hogy fölhördülés sem várható: semmi sincs ebben az akciótervnek nevezett Orbán-csomagban, ami ne a kampányban meghatározott célokat szolgálná. Adó- és bürokráciacsökkentés, kis- és középvállalkozások támogatása, stb.”