Viktor államférfi és a nagy-nagy felelősség

„A Fidesz 2010 áprilisának végén viszonylag normális pártnak néz ki, többé-kevésbé alkalmasnak a kormányzásra. Az aktuális kép elfogadhatóbb, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt. Az árpádsávos zászlókat átvitték a Jobbikhoz – a radikális párt erősödése eddig csak hasznot hozott az Orbán-pártnak –, a retorika időnként kissé ájtatos, de tolerálható, az összkép már-már európai értelemben vett. A demokráciát ez idő szerint nem féltjük. Hogy sok minden lesz, ami nem fog tetszeni, azzal tisztában vagyunk, de majd akkor kiabálunk, amikor eljön az ideje.

A helyzet most alapjaiban más, mint 1998 után. Most az ország állapota pocsék – igaz, tiszta haszon, hogy az elmúlt egy évben egy-két fontos intézkedést meghoztak, a romeltakarítás úgy-ahogy elkezdődött, és annyira mégsem mély a válság, amennyire állítják –, viszont a cselekvési szabadság maximális. Nem kell bajlódni senkivel belül, túlkompenzálni sem kell az ellenzék miatt, a frusztrációkat el lehet felejteni. Minden megvan, mindent lehet.

Ám közben az is fix, hogy kétharmadot 2014-ig megőrizni képtelenség. Nemcsak erőből, sehogyan sem. Ellenzék lesz – baloldali is –, akkor is, ha most egy darabig még süllyed. Úgyhogy muszáj dolgozni tényleg, az ötven százalékért is – hogy nagy szavakat hadd ne mondjunk. Hozni fontos döntéseket, amikkel senki nem mert megpróbálkozni, megtenni ezt-azt, amit más nem tudott. Feladat van meg felelősség. A szocialisták történelmi bukásának kovácsa mindenáron államférfi akart lenni. Nagyot koppant ettől. Most úgy néz ki, ha összeszedi magát, Orbán Viktorból az lehet. Legalábbis, ha nem mindenáron akarja.”