„Nem kötnénk fogadást arra, hogy a Kenedi-bizottság ügynökfeltáró ténykedése eredménytelen lesz, de csak mert úriember biztosra nem fogad. Minden jel arra utal ugyanis, hogy a politikai elit – finoman szólva - nem a kádári félmúltunk tisztázásában utazik. Jelenlegi paragrafus-tényállás szerint legkorábban 2060-ban ismerhető meg, kik voltak a diktatúra informátor-hálózatának (hogy a negatív kicsengésű besúgó és a pozitív hangzású titkosügynök helyett egy semleges gyűjtőnévvel éljek) láncszemei. Ennek belpolitikai oka nyilvánvaló. Tehát nyilván nem a bizottság tehet róla.
Világos, hogy az elhárító-, illetve hírszerzőszakma, ha rajta múlik, soha nem dobná fel az ügynöklistát. Aminek nem(csak) ideológiai, hanem pragmatikus okai (is) vannak. Ugyanis a titkosszolgálati munkának szabályai jórészt átívelnek a rendszereken. Például, hogy sokkal könnyebb egy létező hálózatot ideológiailag felülírva átvenni, mint újat építeni. Még a demokratikus nyugati hatalmak is szívbaj nélkül a szovjet- és kommunistaellenes hidegháború szolgálatába állították a náci kém- és besúgóhálózatot. (Ahogy Hitler rakétakutatóit, atomtudósait is. Megjegyzendő: a KGB sztálini elődszervezete sem tett másként, sőt. ) Pedig a Nagynémet Birodalmat teljesen szétzúzták. Hogyne vették volna át akkor a frissen alakult (állam- és közjogilag folytonos) posztkommunista, demokratikus kormányzatok a nemzetbiztonsággá átnevezett politikai rendőrség tiszt- és ügynökállományának oroszlánrészét.”
Papp László Tamás: Nicsak, ki figyelt rég! – Változatok múltfeltárásra (Hvg)