Milák Kristóf kinyitotta az aranykaput, forradalmat indított a magyar úszósportban

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

A csodálatos Milák Kristóf párizsi szereplésének a legnagyobb tanulsága számomra, hogy bebizonyította: nem csak egy út vezet a csúcsig. Papírja, vagyis érmei vannak róla: a kivételesek, a korszakos géniuszok kiléphetnek azokból a sémákból, amelyek emberfeletti munkával, kikristályosodott módszerekkel biztosítják az eredményeket az átlagos tehetségek számára. Ezek

Ezúttal kijelentő módban írhatom: Milák Kristóf megteremtette a saját mítoszát, ami nem sporttörténelmi, hanem történelmi jelentőségű. Úgy borította eufóriába az országot, hogy közben megkérdőjelezett mindent, amit évtizedek sporttudománya és tapasztalata állított például a következő nemzedékek tehetségei elé: ha sikeres akarsz lenni, akkor ezt meg azt kell tenned.

Kiderült, hogy nem csak egy út van.

Hogy miért indult el Milák másik úton, teljesen mindegy, bár szerintem ez mélyen Milák személyiségében gyökerezik, ami legalább annyira különleges, mint a tehetsége. 

Az számít, hogy vagány, hogy magyar, hogy a mi fiunk, hogy a mi fiunknak tartja magát és abból a titokzatos valamiből fakad, ami mindannyiunkban közös. Egyetlen pillanatba – vagy éppen percbe – sűríti a lényeget, egyesíti a nemzetet, ami egyetlen politikusnak sem sikerült az elmúlt száz évben. Köszönjük meg neki, és ne szúrjuk el ezt a pillanatot.

Elhiszem a szakembereknek, hogy a 200 pillangó Kristóf kihagyott hónapjain ment el, a maximálishoz képest kevesebb munkán: tehetsége alapján „járt volna neki” mindkét arany. Amit letett az asztalra, ahhoz mégsem kell magyarázat. Tokió: 1 arany, 1 ezüst. Párizs: 1 arany, 1 ezüst. Igen, a félelmetes adottságai alapján még több is lehetne, de talán ez az új út ára. Úgy tűnik, nem lehet minden tökéletes. Talán máshogy nem bírta volna lélekben.

1. A hazádért mindent, egy országot képviselsz, nem teheted meg, hogy eltűnsz a gecibe. 

2. A zseni mindenek fölött. 

Aki ezeket egymással ellentétes állításnak érzékeli, úgy tűnik, téved. Mindegyik állítás igaz, mert mindegyik állítással egyetértünk valahol belül, csak úgy érezzük, állást kell foglalnunk. Pedig nem kell. Milák annyit bizonyított be, hogy nincs értelme erkölcsi alapon nézőpontokat szajkózni. Ez csak kettő állítás, semmi több. Ő meg olimpiai bajnok lett. Kétszer. 

Úgy gondolom, a cél ezek után bővülhet az úszósport egészén belül: a jövő Milákjait megtalálni, bevonzani. 

Aki a tét alatt teljesít a legjobban? Igen, a munkát nem lehet megspórolni. Nyilván ő is megszakadt, a maga módján. Ha úgy vesszük, nem csupán a munkát, de ezt a lazaságot sem lehet „megspórolni” mifelénk. 

amelyekben a soknál is több munka, alázat volt, de hiányzott a csibészség, a tűz, a robbanás?

Félreértés ne essék. Ez is kell, az is kell. Ez nem váltás, hanem kiegészítés. Kimozdultunk valahonnan és elindultunk valahova. A változás jó. Már hozott egy aranyat, meg egy ezüstöt.