Egyetlen apró figyelmetlenség, rossz lépés, és máris megtörtént a baj. A sokszoros válogatott, kilencszeres bajnok újpesti balszélső, Nagy László tavaly november 9-én térdprotézis-műtéten esett át. Az olimpiai bajnok focista jobb lábában volt már egy felszínpótló protézis, tizenkilenc éve építették be, ám tavaly elmozdult, töredezni kezdett. Most ezt a protézist vették ki, és építettek be helyette újat. Maga az orvosi beavatkozás négy órán át tartott, sikerült, s két nap múlva már haza is engedték a lábadozót. Nagy otthon gyógyulgatott, s természetesen annak rendje és módja szerint elkezdte a rehabilitációt. Gyógytornász járt hozzá, és természetesen a maga módján önmaga is végzett gyakorlatokat, naponta egyszer-kétszer, nagyjából egy órán át.
„Szépen haladtam a gyógyulásban, segítség nélkül is ment a járás – mesélte a Mandinernek a balszerencsés balszélső. – Karácsony előtt elmentem a válogatott játékosok szokásos év végi összejövetelére, a Puskás Arénába.
Játszottam a nagyfiút, mankót sem vittem, mondván, nekem már az sem kell. Meg hiúságomban nem akartam azt sem, hogy többiek lássák, mennyire lerobbantam.
Ott még nem is volt semmi baj. Hazaérve azonban, kiszállás után rosszul léptem, elestem az autó mellett, és összetörtem magam”.
Újabb beavatkozás vár az újpesti legendára
A 74 éves olimpikon elárulta, a bal lába okozta a galibát. Ugyanis az is nagyon rossz állapotban van, a balszerencsés lépésnél belenyilallt a fájdalom, azért esett össze, s ütötte meg a jobb térdét. A műtött rész persze bucira dagadt, bevérzett, és még mindig vizesedik. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy a másik lábába is térdprotézist kellene ültetni, mégpedig mihamarabb. Ehhez azonban az kell, hogy az előző beavatkozás nyoma rendbe jöjjön, és normálisan tudja használni a műtött lábát. A szakemberek azt mondták neki, egy év múlva lesz teljesen jó, tökéletes a térde, de az időpont most a baleset miatt csúszik valamennyit.
„A gyógytornász, aki jár hozzám, persze nem volt boldog, azt mondta, na most kezdhetjük az egészet elölről. Valószínűleg meghúzódtak a szalagok, az ízületek, s az izmok megnyúltak a térdemben. A térdkalácsom felpuffadt, nem volt bizalomgerjesztő látvány, de azért már javult. Tornával próbálom magam gyógyítani, feszítem és hajlítgatom a lábamat. Önszorgalomból naponta többször is gyakorlatokat végzek. Rá kell vennem magam erre, mert különben elsatnyulnak az izmok, ha nem dolgoztatom őket. Esténként pedig jegelem, borogatom a műtött részt. Ezek valamennyit segítenek, de a teljes gyógyuláshoz nem elég, ahhoz idő kell” – folytatta beszámolóját Nagy László.
Fájdalomcsillapítókat szed
Mexikóváros olimpiai bajnokának másik nagy-nagy gondja mostanság, hogy a műtétre váró bal lába is fáj, séta közben egyre intenzívebben jelzi, hogy itt bizony baj van. Ezért aztán Nagy legtöbbször mankóval indul el otthonról. Nem mindig használja ugyan, de fontos, hogyha kell, akkor kéznél legyen. Megesik, ha már annyira nem bírja a gyűrődést, akkor bekap egy-egy fájdalomcsillapítót.
„Ettől, mint valami varázsszertől, tizenöt órán át remekül vagyok, a csontok sem csikorognak. De azért ritkán nyúlok gyógyszerhez, nem akarom tönkretenni a májamat is. Meg a szer után nem is jó a közérzetem”
– mondta a volt támadó.
Lábteniszezés elhalasztva
A huszonötszörös válogatott úgy tervezte – még a karácsony előtti balesetet megelőzően –, hogy az új térddel a nyáron már tud futni, lábteniszezni a barátokkal a Balatonnál. Szeretett volna újra biciklizni, és sokat sétálni, kirándulni a feleségével. Hát, ezt egyelőre jegelnie kell. Mert még, ha gyorsan rendbe is jön a jobb lába, a bal annyira rossz állapotban van, hogy azt is mihamarabb meg kell majd operálni.
„A Sportkórházban a novemberi beavatkozást végző Bálint Lehel doktor azt mondta, három-négy hónapon belül a balba is térdprotézist kellene építeni, mert elkopott a porc, azért is fáj ennyire. Nem tudom, leszek-e olyan állapotban, javulok-e olyan gyorsan addig, hogy ezt végrehajtsa. Rajtam nem fog múlni, az biztos. A balesetem után próbálok sokkal jobban odafigyelni magamra, és nem játszom a nagyfiút. Hiába, mint mindenből, ebből is tanulhat az ember. Már, ha akar”
– jelentette ki az egykori újpesti kedvenc, Nagy László.
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd