A 74 éves olimpikon elárulta, a bal lába okozta a galibát. Ugyanis az is nagyon rossz állapotban van, a balszerencsés lépésnél belenyilallt a fájdalom, azért esett össze, s ütötte meg a jobb térdét. A műtött rész persze bucira dagadt, bevérzett, és még mindig vizesedik. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy a másik lábába is térdprotézist kellene ültetni, mégpedig mihamarabb. Ehhez azonban az kell, hogy az előző beavatkozás nyoma rendbe jöjjön, és normálisan tudja használni a műtött lábát. A szakemberek azt mondták neki, egy év múlva lesz teljesen jó, tökéletes a térde, de az időpont most a baleset miatt csúszik valamennyit.
„A gyógytornász, aki jár hozzám, persze nem volt boldog, azt mondta, na most kezdhetjük az egészet elölről. Valószínűleg meghúzódtak a szalagok, az ízületek, s az izmok megnyúltak a térdemben. A térdkalácsom felpuffadt, nem volt bizalomgerjesztő látvány, de azért már javult. Tornával próbálom magam gyógyítani, feszítem és hajlítgatom a lábamat. Önszorgalomból naponta többször is gyakorlatokat végzek. Rá kell vennem magam erre, mert különben elsatnyulnak az izmok, ha nem dolgoztatom őket. Esténként pedig jegelem, borogatom a műtött részt. Ezek valamennyit segítenek, de a teljes gyógyuláshoz nem elég, ahhoz idő kell” – folytatta beszámolóját Nagy László.
Fájdalomcsillapítókat szed
Mexikóváros olimpiai bajnokának másik nagy-nagy gondja mostanság, hogy a műtétre váró bal lába is fáj, séta közben egyre intenzívebben jelzi, hogy itt bizony baj van. Ezért aztán Nagy legtöbbször mankóval indul el otthonról. Nem mindig használja ugyan, de fontos, hogyha kell, akkor kéznél legyen. Megesik, ha már annyira nem bírja a gyűrődést, akkor bekap egy-egy fájdalomcsillapítót.
„Ettől, mint valami varázsszertől, tizenöt órán át remekül vagyok, a csontok sem csikorognak. De azért ritkán nyúlok gyógyszerhez, nem akarom tönkretenni a májamat is. Meg a szer után nem is jó a közérzetem”