Miben tévedtek a Csernobil alkotói?

2019. június 22. 18:22

A kritikusok és a nézők egyaránt imádják az HBO új sorozatát, ám a Portsmouth-i Egyetem oktatója, a baleset ügyében számos kutatást végző Jim Smith figyelmeztet: a sorozat nem minden részlete tudományosan megalapozott.

A kritikusok és a nézők egyaránt imádják a HBO új sorozatát, a Csernobil-t, ami érzékletesen mutatja be az atomerőmű katasztrófáját és az azt követő drámai hónapokat. A Portsmouth-i Egyetem oktatója, a baleset ügyében számos nemzetközi tudományos projektet irányító és a helyszínre is tucatszor ellátogató Jim Smith azonban a LiveScience nevű oldalon figyelmeztet: a sorozat nem minden részlete tudományosan megalapozott. Smith tíz pontban szedte össze, miben tévedtek az alkotók.

1. A sorozatban egy helikopter túl közel repül a reaktorhoz, és vélhetőleg az intenzív sugárzás miatt lezuhan. A valóságban ez nem így történt, ugyanis a helikopter csak hetekkel a katasztrófa után zuhant le, mert beleakadt egy daru kábelébe. A daru már a reaktor magját elfedő „betonkoporsó” építése miatt volt a helyszínen.

2. Egyes pripjatyi lakosok a baleset után a reaktorhoz viszonylag közeli vasúti hídról figyelték a tüzet. A sorozat azt állítja, a hídon tartózkodók közül mindenki meghalt, erre valójában nincs bizonyíték, ahogy arra sem, hogy a hídon állók olyan veszélyes mértékű sugárzásnak lettek volna kitéve.

3. A pripjatyi lakosok a kései figyelmeztetés miatt átlagosan körülbelül 30 milisievertnyi sugárdózist kaptak, ami három egésztestes CT-vizsgálat sugárdózisának felel meg. A sorozatban egyik jelenetében az látható, hogy sugárbetegségben szenvedő gyerekeket ápolnak a pripjatyi kórházban. A szakértők szerint 134 tűzoltó és erőművi dolgozó került kórházba sugárbetegség miatt, pripjatyi civilek azonban nem voltak köztük.

4. A sorozatban megismerünk egy terhes nőt, aki az orvosok figyelmeztetése ellenére nem hajlandó elszakadni tűzoltó férjétől, akik halálos sugárdózist szenvedett, és szörnyű kínok között haldoklik egy moszkvai kórházban. A történet valódi, a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című könyvében is olvashatunk róla, az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy a fiatalasszony csecsemője a férjéből áradó sugárzás miatt halt meg. Egy, a csernobili betegek kezelésében résztvevő amerikai orvos szerint a betegek nem jelentettek komoly sugárveszélyt a kórházi dolgozók és a rokonok számára.

5. Az a félelem, hogy a reaktormag leolvadása okozta két-négy megatonnás robbanás elpusztítaná Kijevet, és lakhatatlanná tenné Európa jelentős részét, nem volt megalapozott. A nukleáris erőművek nem úgy robbannak fel, mint a termonukleáris fegyverek.

6. A sorozat egyik legerősebb jelenete az, amelyben három férfi a biztos halál tudatában vállalja el a feladatot, hogy leereszkednek a reaktor magja alatti, sugárszennyezett víztározóba, hogy szabaddá tegyék a biztonsági szelepeket, így biztosítva a felgyülemlett víz elfolyását – a víz és a leszivárgó nukleáris fűtőanyag érintkezése ugyanis újabb, még katasztrofálisabb robbanáshoz vezethetett volna. Későbbi elemzések kimutatták: a víztározóban valójában kevés víz volt, és a víz talán egyenesen hűtötte volna a fűtőanyagot. (Az a sorozatból is kiderül, hogy – a híresztelésekkel ellentétben – a három búvár túlélte az akciót, ketten ma is élnek közülük.)

7. A bátor helikopterpilóták által a fűtőelemekre szórt bór, homok és ólom minden valószínűség szerint segített a grafitmoderátorban kiütött tűz eloltásában, ám a fűtőanyagra és a leolvadt magra igencsak kevés jutott, ezek maguktól hűltek le.

8. Mint a sorozatban is látható, bányászok megfeszített munkával ástak alagutat a reaktor alá, hogy hőcserélővel csökkenthessék a mag alatti hőmérsékletet. A hőcserélő alkalmazására végül nem volt szükség, mivel a mag magától lehűlt, mielőtt az eszközt működtették volna.

9. A sorozat azt állítja, nem végeztek kiterjedt kutatásokat a romokat eltakarító likvidátorok százezreinek körében. Valójában számos ilyen kutatás készült el, amelyek azt állapították meg, hogy bár a likvidátorok esetében valószínűleg tényleg nagyobb volt a rákos megbetegedések kockázata, ez még mindig elhanyagolható mértékű volt más egészségügyi kockázatokhoz – a szívrendszeri betegségekhez, a dohányzáshoz és a túlzott alkoholfogyasztáshoz – képest.

10. A sorozat hősként mutatta be a tudósokat. Bár valóban számos tudós volt, aki hősiesen viselkedett a baleset után, a szovjet tudományos és politikai közösség volt felelős az RMBK-reaktor tervezési hibáiért, a nem megfelelő biztonsági intézkedésekért és a felkészületlenségért.

Cikke végén Jim Smith hangsúlyozza: nem kell alábecsülni a csernobili baleset következményeit. Tanulmányok állapították meg, hogy a baleset nyomán emelkedett a (túlnyomórészt gyógyítható) pajzsmirigydaganatos megbetegedések száma, és százezreknek kellett feldolgoznia az evakuálás, otthonuk elhagyásának drámáját. A kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy az extrém sugárdózist elszenvedő tűzoltók, erőművi dolgozók és helikopterpilóták kivételével a csernobili baleset nem vezetett nagyobb sugárveszélyhez.

vissza a teljes nézetre