Strachénak annyi, ez kijelenthető. De a kérdőjelek csak most kezdenek sokasodni.
Ahogy a helyzet áll, Sebastian Kurzot pár nap múlva akár meg is buktathatja az osztrák parlament, amiből persze sok tanulságot nem érdemes kimazsolázni, de pár dolgot azért talán mégis.
Először is: Heinz-Christian Strache minimum egy balfék, ezt mindenekelőtt szögezzük le. Nekem ugyan nincs kétségem afelől, hogy vezető európai politikusok milyen módon nyilvánulhatnak meg akkor, amikor azt hiszik – vagy éppen biztosak benne –, hogy senki sem figyeli meg őket, zengenek ilyenkor a röhejek, hogy amit a jobboldaliak összeesküvés-elméleteknek hisznek még a saját soraikban is, azok bizony duplán igazak, micsoda mulatság, és felszippantanak még egy csíkot, de
Magyarországon persze nem ez a jellemző.
Szóval Strache amit lehetett, azt elrontotta. Eleve ha egy ember – akinek befolyása amúgy egyáltalán nem kicsi – azt képzeli magáról, hogy ő már mindent megtehet, az általában kényelmetlen pályákra szokta elvezetni.
Ez a derék osztrák fogtechnikus azt hitte magáról Ibizán, hogy ő a világ császára, és egy pillanatra sem merült fel benne, miközben a vodka mellé hörpintgeti a Red Bullját, hogy épp az egész politikai pályafutására tesz pontot.
És ebben, kizárólag csak ebben a tekintetben mindegy, hogy ez milyen akció is volt, ki szervezte, ki hozta tető alá, ki hozta valójában nyilvánosságra. Akit ilyen könnyű bebuktatni, az nem való komoly pozícióba.
Mert sok dologról lehet beszélni mondjuk egy védett, ellenőrzött pártszékházban vagy éppen más helyszíneken, de bitte,
Ugyanakkor: az osztrák közvélemény nem elhanyagolható része most azt ünnepli, hogy egyelőre ismeretlen aktorok (osztrákok? külföldiek? oknyomozók? idegen titkosszolgálatok?) beavatkoztak a belpolitikájukba és megbuktatták az általuk választott törvényhozás révén működő kormányt.
Nincs kétségem arról, hogy az európai ember milyen mélységekben jár morálisan, de azért ez még engem is meglepett. Ez ugyanis az a szint, mint az ’56-os komcsik esetében, akik annyira nem akarták elveszíteni a hatalmukat, hogy még a szovjet inváziót is ünnepelték, csak nehogy véletlenül más legyen a főnök. Hogy Strache kijelentései hazaárulásnak vagy más bűncselekményeknek minősülnek vagy sem, később eldől, de az ilyesfajta viselkedés, esetleg az ebben való tevékeny részvétel bizonyosan az.
Immár teljesen világos, hogy vannak bizonyos körök, akiknek az európai jobboldal teljes lejáratása a célja, és ebben Strache cselekedetei használható segítséget nyújtanak. Márpedig ezek a körök Ausztriában valószínűsíthetően egy néppárti-szocdem koalíciót akarnak látni, és ha ehhez be kell dönteni egy stabilan működő ország szintén meglehetősen stabil kormányát, akkor azt be is fogják dönteni.
Világhatalmaktól nap mint nap látunk hasonló befolyásolási kísérleteket a világon,
azok meg hol érdekelnek minket? Ennek a hozzáállásnak mostantól vége. Ez a sajátságos, de nem kevésbé éles háború a küszöbünk előtt zajlik, és mindent, hangsúlyozom mindent bevethetnek a fentebb említett körök, hogy a leosztás olyannak maradjon meg, mint az elmúlt évtizedekben.
Nekem továbbra is vannak fenntartásaim a formálódó populista erőkkel szemben. De a baloldalban soha nem szabad megbízni. Egyetlen, apró pillanatra sem.
Jobb, ha Sebastian Kurz is gondol erre, vagy emlékezteti őt valaki erre. Az ifjú hatalomtechnikus viszont most szisztematikusan lehetetleníti el a jövendőbeli koalíciós lehetőséget a Szabadságpárttal, akik teljesen nyilvánvalóan erre azt mondják, jól van, öreg, akkor játszadozzál magadban, a bizalmatlansági indítvány támogatásával teszünk erről. Ősszel az lesz a helyzet, hogy a néppártiak és a szabadságpártiak ugyan többségbe kerülnek Ausztriában, de ugye a sajnálatos belpolitikai helyzet miatt sokkal kiegyensúlyozottabb megállapodásnak bizonyul majd a szociáldemokratákkal kötött koalíciós szerződés.
Ilyenek ezek a furcsa véletlenek.
A Zöldek vezetése kiáll Lena Schilling mellett, mondván, ami most történik, az egy fiatal, sikeres nő besározása, a mocskos választási kampány részeként. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
„Az illiberális demokrácia felvetése egy no-go zóna számomra és a legtöbb európai politikus számára” – mondja lapunknak a volt osztrák kancellár a Fidesz és az Európa Néppárt egykori konfliktusával kapcsolatban. Mi az EP-választás tétje? Lehet-e FPÖ-s kancellárja Ausztriának? Wolfgang Schüssellel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem uniós tematikájú konferenciáját követően beszélgettünk.
„Szigorú ellenőrzésekkel korlátozzuk a családegyesítést” – jelentette ki Nehammer.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Az európai választások közeledtével egyre több kémhistóriáról olvasni a környező országokban. Nem is akármilyenekről! Veress Csongor Balázs írása.
A választások közeledtével megkezdődött a számháború a baloldalon.
A XVIII. kerületi utcafórumára még a baloldali vezetés, Szaniszló Sándorék is kilátogatottak. Előkerült a B betűs szó is.
Az ENSZ Közgyűlés határozatban szólította fel a Biztonsági Tanácsot a palesztin államiság elutasításáról szóló döntés felülvizsgálatára.
