Magyar műhold már az idén lesz, de az újabb magyar űrhajósra várni kell

„A nagyközönséget általában az olyan dolgok érdeklik, hogy mikor lesz újabb magyar műhold, és mikor lesz magyar űrhajós. Ezekre lát esélyt a közeljövőben?

Reményeink szerint már az idén startol a magyar SMOG műhold, és valódi mérésekkel fogja gazdagítani az emberiséget. A magyar űrhajós kérdése sokkal nehezebb. Egyrészt legyünk nagyon büszkék arra, hogy már volt saját űrhajósunk, nem minden nemzet mondhatja el magáról. Nemcsak Farkas Bertalanra gondolok és a jövőre 40 éves történelmi űrutazására, hanem Simonyi Károly fiára, ifj. Simonyi Károlyra (Charles Simonyi) is, aki kétszer is járt fenn, és vitt fel magával címeres magyar zászlót, és aki nagyon fontosnak tartotta vállalni a magyar identitását. Az űrállomáson magyar középiskolásokkal lépett rádiókapcsolatba, a Puskás Tivadar Szakközépiskola diákjaival, és végzett kutató tevékenységet is.

Viszont ő magánfinanszírozásban jutott fel az űrbe.

Igen, ő saját magát fizette be. Viszont az az igazság, hogy nem olyan egyszerű ma már elérni, hogy egy nemzet űrhajóst küldhessen a világűrbe.

Az Európai Űrügynökségnél elvileg nyitott a verseny, bárki küldhet kiképzésre embert, azonban sok-sok szempontot figyelembe kell venni, mire egyáltalán a gyakorlatig el is juthat egy űrhajósjelölt. Egyelőre arra kell fókuszálnunk, hogy lépésről lépésre felerősítsük az űrtevékenységünket, aztán majd ráérünk ezen gondolkozni, ha az alapok megvannak. Nyilván nagyon nagy álom ez minden nemzet számára, de nekünk nem a közeljövőben fog megvalósulni.

Készül a magyar űrkutatási stratégia. Hogy áll a munka jelenleg?

A szakma szereplőit kértük fel, hogy lehetőleg minél szélesebb bázison írják le a gondolataikat. Egy sorvezetőt adtunk csak, hogy az ESA stratégiájához hasonló szerkezetben haladjanak, de persze ez sincs kőbe vésve. Korábban is készültek már tervek, de nem jutottak el a döntéshozókig. Most szeretném, hogy ezek eljussanak, és lehetőleg minél szélesebb politikai konszenzussal kerüljenek elfogadásra. Ezt fontosnak tartom, pont amiatt, hogy a mi munkánk, egy eszköz fejlesztése hosszú távú feladat.

Volt már negatív példa az Egyesült Államokban: az Apollo program leállítása például politikai döntés volt. És hogy mekkora jelentősége van ennek, azt most látjuk, ötven évvel később, hiszen ma az Egyesült Államok még mindig nincs annak a képességnek a birtokában, hogy embereket juttasson a Hold felszínére. Ezzel szemben már rég Holdbázisnak kellene üzemelnie, aminek a tudományon túl nemzetgazdasági jelentősége is lenne. A Holdért ugyanis nem azért folyik versenyfutás, mert mindenki hóbortos Jules Verne rajongó, hanem azért, mert hasznosítható. De sok ilyet mondhatnék, mikor az űrkutatás és az űrtevékenység megváltoztatta az emberiség életét.”