Santo Martin és Kecskés Bálint, a Makronóm Intézet elemzőinek írása
Felértékelődik az állami szerepvállalás
Strukturális, mélyreható változás zajlik a világban: a zöld- és digitális átállás révén átalakulnak a hagyományos iparágak, új távol-keleti vállalatok törnek fel, miközben hagyományos, nagy európai foglalkoztatók kerülnek bajba. Ezt a folyamatot súlyosbítja a geopolitikai és gazdasági blokkosodás veszélye, ami ugyancsak az új értékláncok kiépítésének szükségességét vetíti előre.
Annak érdekében, hogy az egyes országok meg tudják őrizni saját iparuk relevanciáját, családok millióinak munkahelyét, transzformatív beruházásokra, új ipari kapacitások kiépítésére van szükség.
Aki kimarad, az lemarad. Valójában ez a tétje a kettős átálláshoz kapcsolódó beruházásoknak, legyen szó energiatároló rendszerek gyártásáról vagy éppen a mesterséges intelligenciához kapcsolódó fejlesztésekről.
Mivel ezek megtérülő, a jövő versenyképességébe történő befektetések – nem gyorsan elporladó jóléti költekezés –, így ezek támogatása, finanszírozása kapcsán gyakorlatilag teljesen értelmetlen fiskális alkoholizmusról beszélni.
Kína, az Egyesült Államok, Európa, sőt azon belül az uniós tagállamok között is folyamatos versengés zajlik a jövő technológiáit magukkal hozó beruházások elnyeréséért. Egyértelművé vált, hogy a turbulens idők következtében az állami szerepvállalás, az okos befektetések szerepe felértékelődött.
Olyannyira, hogy ezt talán már Brüsszelben is kezdik felismerni, ahol azonban még mindig csak gondolkodnak arról, amit a kínaiak 20 éve és Amerika is legalább 6 éve csinál: az Európai Bizottság és az ECOFIN tagjai is mintha éreznék, hogy
a régen megalkotott túlzottdeficit-szabály, amely a GDP 3 százalékában határozza meg a költségvetés elfogadható hiányát, ilyen strukturális és geostratégiai környezetben nem tartható fenn.
Az ECOFIN-ülésen született döntés alapján a tagállamok elkötelezik magukat, hogy középtávon a GDP 3 százalékánál alacsonyabb államháztartási hiányt tartanak fenn, valamint hogy a GDP-arányos államadósság 60 százalék alatt marad. Ugyanakkor kérhetik a költségvetési kiigazítási időszak legfeljebb hét évre történő meghosszabbítását, ha olyan reformokat és beruházásokat hajtanak végre, amelyek javítják a növekedési potenciált és támogatják a költségvetési fenntarthatóságot egyéb kritériumok mellett. Ilyen cél lehet a védelmi kiadások növelése, a zöld- és digitális átállást segítő beruházások, valamint a foglalkoztatás ösztönzésével kapcsolatos szociális kiadások. Ez az irány, amely felé Európának a lehető leggyorsabban el kell indulnia, és nem a régi maastrichti kritériumokhoz visszatérnie.