A gazdaságfejlesztési miniszter szerint a cél, hogy minden globális szereplőt érdekeltté tegyünk a magyar sikerben.
A kormány a háború és a szankciók árnyékában is tartja a vállalt célkitűzéseit (munkahelyteremtés, beruházásösztönzés) – írta véleménycikkében a vg.hu-n Nagy Márton. Élénk vita alakult ki az akkugyártásról az utóbbi időszakban, ami felveti hazánk gazdasági, ipari szerkezetének kérdését. Sokak szerint a 2010 óta folyamatos újraiparosítási program elavult, holott
Az offshoring keretében a Nyugat a közelmúltban kiszervezte iparát, ami lényegében az ipar megszűnését jelentette. Trump óta az amerikai elit viszont szeretné újra feltámasztani (nearshoring), hiszen ettől várja nagyhatalmi státuszának megőrzését (zöldítés, innovációösztönzés, jólét emelése). Számos ország hasonlóan gondolkodik. A briteknél Frank Field képviselő 10 pontban követelt egy új ipari forradalmat a stagnáló brit gazdaságban. Kanadában az Institute for Research on Public Policy agytröszt magazinja szerint a pandémia után az ipar gyors leépülése lényegében lefegyverezte az országot. Az újraiparosítás egyáltalán nem egy elavult fogalom. Amerika sem csak önmagában újraiparosítást hirdetett, hanem új kínálatoldali gazdaságpolitikát, aminek az újraiparosítás csak egyetlen pillére. Ez a gazdaságpolitika hivatott a termelést, a kapacitásokat, a kínálatot ösztönözni.
Az újraiparosítás fogalma magyar szempontból is egy komplex gazdaságfejlesztési programot jelent, amelynek az akkugyárak nem a legfőbb következményei. Az akkumulátor-értéklánc befektetői azért választják Magyarországot, mert a bonyolult feltételrendszert mi a legjobbak között biztosítjuk.
Az ipar feltámasztása az olyan közepes fejlettségű országok, mint Magyarország esetében kulcskérdés. Egyre több tudományos kutatás érvel amellett, hogy a közepes fejlettségi csapdában ragadást az ipar túl korai leépülése okozza. Lényegében arról van szó, hogy bezárul az ipari, kínálatvezérelt felzárkózás kapuja, és így sokkal előbb elkezd gyengülni, elsorvadni az ipar. Andreoni és Tregenna 2021-ben már felhívta a figyelmet, hogy az ipar korai leépülése stagnálást hoz, így akadályozza az esélyt a globális értékláncokba való belépésre és a hozzáadott érték előállítására, hiszen nincs ipari, szolgáltatási és tudásháttér. Emiatt nem javul a termelékenység, ami a felzárkózás kulcsa. Az Ázsiai Fejlesztési Bank agytrösztjének 2017-es elemzése szerint az ipar túl korai elvesztése nagy veszély a kínai gazdaságra is, így ők is az újraiparosítás felé fordulnak, hiszen a magas hozzáadott értékű növekedést a gazdaság ipari-szolgáltatási gerincére lehet építeni. Két kínai szerző, Liu és An februári tanulmánya 44 fejlődő országot vizsgált 1990 és 2018 között, és arra jutottak, hogy az ipari kapacitás leépülése, ha helyette a szolgáltatások súlya növekszik, növeli a szegénységet. A Világgazdasági Fórum (WEF) 2022-es cikke pedig arra szólított fel, hogy ha inkluzív gazdasági modellt és növekedést szeretnénk, akkor a gyártási szektor a kiindulási pont. A magyar példa ezt támasztja alá: a kapacitásnövelő, új kínálatoldali politika a teljes foglalkoztatással és a teljesítményalapú társadalmi-gazdasági modellel képes elérni a hosszú távon kirekesztettek újrabevonását.
A legszegényebb országok lehetőség hiányában a szolgáltatások erősítésével akarnak növekedni, de a szolgáltatásvezérelt felzárkózás a legritkább kivételnek tekinthető a mai napig. A szolgáltatások a tudományos diskurzusban túlreprezentáltak lehetnek, túlhangsúlyozzák szerepüket: az IMF kutatása 1978 és 2019 között elemzett több ezer országtanulmányt, 113 különböző, növekedéshez és szakpolitikához kapcsolódó kifejezést keresve, melynek eredménye, hogy a közgazdászok a „szolgáltatások” kifejezést használták a leggyakrabban. A munkavállalók szolgáltatószektorba történő átáramlása ipar nélkül nem lehetséges: napjainkban az ipar és a szolgáltatás összefonódott, egymást erősíti, de csak egy irányban: az ipar húzza maga után, és építi fel a magas termelékenységű szolgáltatásokat, de a szolgáltatások erősítése nem épít fel az ipart.
A legfontosabb üzenet, hogy a modern ipar és szolgáltatás elválaszthatatlan, ezért mesterségesen nem szembeállíthatók. Az ipar 4.0 lényege az ipar új alapokra helyezése. Az ipar 4.0-val az ipar szolgáltatássá, a szolgáltatás pedig iparrá változott, ráadásul a legmagasabb hozzáadott értékű, ipari szolgáltatásokról van itt szó, így a két szektor a közös fejlődés előfeltételévé vált. Kordalska és Olczyk lengyel kutatók éppen azt vetették fel, hogy a mi régiónkban a szolgáltatások és az ipar összekapcsolódása lehet a globális értékláncokba való bekapcsolódás fő hajtóereje. Hét ország, köztük hazánk 2000 és 2014 közötti adatait elemezve azt az eredményt kapták, hogy a balti gazdaságok és Csehország a gyártás és a pénzügyi szolgáltatások összekapcsolódásával erősíti nemzetközi pozícióit, míg a szlovák, a lengyel és a magyar gazdaság esetében inkább a szállítási szolgáltatások és a gyártás közötti erős összekapcsolódás segíti elő a nemzetközi értékláncokban való megkapaszkodást. Következik ebből, hogy nekünk is segítenünk kell, hogy a gyártási szektorunk kiegészüljön fejlett pénzügyi és üzleti szolgáltatásokkal is, mert együtt lehetnek igazán sikeresek. Ez feltételezi az emberi tőke fejlesztését is, azonban itt is tévút az ipar erősítésével mesterségesen szembeállítani az oktatás és az emberi tőke fejlesztését, mert a kettő csak együtt lehetséges.
Chang és társa, Jostein Hauge egy 2019-es monográfiában öt pontban összegezte, amit az ipar-szolgáltatás kérdéskörben ma elmondhatunk. Elsőként aláhúzták, hogy egy-két egyedi kivételtől eltekintve
A mérethozadékot, a termelékenység gyors javításának képességét az ipartól várhatjuk. Még a mezőgazdaságot is nagyrészt épp az ipar innovációi teszik fejletté, ma pedig az a cél, hogy az agrárium is iparosodjon, azaz technológia- és adatalapúvá váljon. Másodikként: egy ország szolgáltatószektorának virágzása az ipartól függ. A harmadik, hogy a gyártási szektor hanyatlása a világban egy illúzió, hiszen a korábban a cégen belüli szolgáltatások kiszerveződtek, önálló életre keltek. A gyártás részarányának csökkenése a gazdaságban épp az ipar sikerét jelzi: a termelékenység csökkenő relatív árakhoz vezet a gyártott termékek esetében. Ezért épp az újraiparosítás erősítheti fel a szolgáltatásokat. Negyedrészt, a szolgáltatások többsége továbbra is nehezen kereskedhető, és a tanulmány óta ez fokozottan érvényes lehet, hiszen kérdés, hogy korunk globális kereskedelmi háborújában milyen új akadályokat húznak fel az egyes országok. Ha a szolgáltatások kereskedhetősége javulna, akkor is fontosak maradnak a termékek és a gyártás. Végül az ötödik, hogy az automatizálás nem tűnik veszélyesnek a gyártási szektorra, a fejlődő országokban éppen ezért nincs tömeges munkahelyi veszteség.
A fentiek tükrében már látható, az akkugyárak a szemünk előtt zajló technológiaváltást segítik.
E beruházások is segítik kiegyenlíteni a hazai regionális fejlettségi különbségeket (hiszen uniós szinten vannak még alulfejlettnek tekinthető térségeink), és munkalehetőséget teremtenek, illetve igazolhatóan egyre több hazai (például vállalatirányítással, szoftverfejlesztéssel, javításokkal kapcsolatos) beszállítót húznak magukkal. Ezen szereplők összessége, klasztere hozza létre a hozzáadott értéket, amit nem egy-egy önkényesen kiragadott szereplőtől érdemes elvárni. A kritikus portálok is elismerik, hogy ma az akkumulátor-értéklánc szinte minden elemében megjelent magyar szereplő az áramvezető fóliáktól az újrahasznosításig. Önmagában Európában több mint 40 giga-akkumulátorgyár fog épülni a közeljövőben, és az EU-tagállamok döntő többsége lehetőségként tekint rájuk, sőt a szankciók okozta nehéz gazdasági helyzetben és a fentebb említett okok miatt a nyugati országok küzdenek ezekért a nagyberuházásokért. Azt is el kell mondani, hogy
így az akkumulátorberuházásokat is. A hatóságoknak eszerint kell eljárniuk, ez mindannyiunk érdeke. A hazai környezetvédelmi előírások pedig számos esetben szigorúbbak, mint az uniós előírások, például a vízfelhasználásra, a vízminőségre, a talajminőségre és a talajvédelemre, a károsanyag-kibocsátásra, a levegőminőségre vonatkozóan is. Megmosolyogtató, amikor ellenzők azzal érvelnek, hogy a német mellett már ázsiai függésbe is kerülünk, így végül már duplán, lassan pedig mindenkitől függünk. Nekik jelezzük, hogy akik kitettségi kockázatokkal foglalkoznak, azok a különböző irányú kapcsolatok kockázatait nem összeadni szokták, mert azok inkább porlasztják egymást. Megjegyezzük azt is, hogy az akkumulátorok ellátási lánca nemzetközileg erősen koncentráltnak tekinthető, azaz kevés nagy vállalat uralja.
Az elektromos autózás ezzel minket is közelebb vinne a jövőhöz és a hazai, illetve európai önellátáshoz. Úgy látszik, van is keresnivalónk az egész világot ma leginkább foglalkoztató területen, sőt az keres minket.
Az ipari fókusz nem megkerülhető, az ipar állítja elő a jövő technológiáit, valamint a feldolgozóipari tömeggyártás jellegénél fogva jól skálázható, adott tőkeállomány és munkaráfordítás mellett sokszorozható meg a termelés, és ezáltal húzóerőt képez a gazdaságban, az egy főre jutó nemzeti jövedelem növelésének hajtóerejévé válik. A rendszerváltoztatás utáni első két évtized hazai gazdaságfejlesztési céljai nem mutattak tovább annál, mint hogy idevonzzák az ipart finanszírozó külföldi tőkét, elfogadva, hogy a hozzáadott érték nagy hányadát a külföldi tulajdonosok fölözik le.
A célnak annak kell lennie, hogy ne csak a termelési volumen felfutása, hanem a teljes termelési folyamatba való mind erősebb betagozódás biztosítsa majd a hazai iparvállalatok hozzáadott értékének növekvő részét. A külföldi működőtőke által vezérelt nagyberuházásokra mint innovációs bázisokra ugródeszkaként kell tekintenünk. Jó példa erre az Audi hazai gyára, amely mára az egyik legversenyképesebb gyár lett a Volkswagen-csoportban, és tovább fejlődik zöld- és komplexebb gyártások irányába. A regionális és innovációs ipari parkok a gyártókapacitásokra épülve kell hogy otthont adjanak a kutatásoknak, továbbképzéseknek. Ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy fokozatosan elsajátítsuk a gyártási folyamatokra épülő ismerethalmazt.
Orbán Viktor a minap a magyar gazdaság 2025-ös kilátásairól szólva a beruházások felgyorsulását emelte ki, ami a GDP növekedésének új lendületet adhat. A Makronóm Intézet elemzője sorra veszi, hogy mely fejlesztések és ipari beruházások húzhatják fel a gazdasági mutatókat az elkövetkező években.
Az emelkedő reálbérek, az inflációs dinamika csökkenése, a gazdasági akcióterv hatásai, illetve a 2025-ben esedékes lakossági állampapírkamatok kifizetése növelheti a fogyasztási kedvet.
Örülhetnek a családok és a vállalkozások egyaránt.
Több mint ezermilliárd forintot mozgat meg a kormány.
Nem várt fordulatot hozott a Fitch döntése: nemhogy elmaradt a leminősítés, de még javultak is a kilátások, szembemenve a pesszimista várakozásokkal. Az infláció csökkenése, a költségvetési egyensúly helyreállása és a gazdasági növekedés dinamizálódása meggyőzte a hitelminősítőt, ami a forintnak is lendületet adott.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
