Jobb sorsra érdemes tudósok, vélhetően személyes sértettségből, esetleg valamiféle megfelelési vágyból fakadóan, a bezzegkonzervatív közgazdaságtan Lengyel Lászlóiként önmaguk karikatúráivá válnak.
„Az elmúlt években tankönyvi dogmákra építkezve jobboldali közgazdászok, köztük korábbi kormányzati szereplők is kritizálták a nemzeti kormány gazdaságpolitikáját. Bár a liberális oldal előszeretettel ölelte keblére ezeket a gyakran sértettségből táplálkozó véleményeket, végül a sötét jóslatoknak épp az ellenkezője vált valóra.
A világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzése szerint a tagállamok közül 2018-ban hazánkban emelkednek legnagyobb mértékben, 4,9 százalékkal a reálbérek. Összehasonlításképpen, Németországban az OECD csak 0,9 százalékos bérnövekedést jósol. Az Európai Unió statisztikai intézménye, az Eurostat szerint az EU-tagállamok sorában már tavaly is a második legnagyobb bérfejlődést könyvelhette el hazánk.
Többéves visszatekintésben pedig elmondhatjuk, hogy immár folyamatról van szó. A reálkeresetek öt esztendeje folyamatosan emelkednek, az átlagfizetés értéke 2010-hez képest több mint 60 százalékkal nőtt. Vagyis a saját úton járó magyar gazdaságpolitika eredményes. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a hazánkat a »közgazdasági szakma« nevében temetők hiteltelenné váltak. (...)
E folyamatos kritika és sötét jóslatok éles ellentétben állnak a hétköznapi emberek tapasztalataival, ami elemzők sokaságának véleménye szerint döntő volt a Fidesz mostani nagy választási győzelmében. Jobb sorsra érdemes tudósok, vélhetően személyes sértettségből, esetleg valamiféle megfelelési vágyból fakadóan, a bezzegkonzervatív közgazdaságtan Lengyel Lászlóiként önmaguk karikatúráivá válnak.”