A tankönyvi modell hibái
A mainly macro blog szerint két okból sem érvényes a való életben a minimálbérekről alkotott bevezető tankönyvi modell, azaz
nem vehetjük biztosra, hogy a minimálbérek emelése nagyobb munkanélküliséget okoz.
Az egyik ok a keresési költség, ami azt jelenti, hogy az új munkahely megtalálása időbe és pénzbe kerül. Ha egy vállalat vezetői például tudják, hogy a munkaerőnek sok anyagi ráfordításba telne egy hasonló munkahelyet találni, akkor ez lehetőséget adhat számukra, hogy ezzel „visszaélve” leszorítsák a béreket. (Emellett persze a cégeknek is költséges új munkaerőt toborozni.)
A másik probléma a monopszónium, ami azt jelenti, hogy kevés munkahely található egy térségben egy adott szektorban. Ez növeli a cég erejét és hatalmát, hogy csökkentse vagy ne emelje a fizetéseket a termelékenység javulása ellenére. Bizonyos értelemben itt is keresésről van szó, hiszen a költözés egy rendkívül nagy keresési költségnek tekinthető, főleg a családok számára. A monopszónium klasszikus példája egy olyan város, ahol csak egy cég létezik.
Akik amellett érvelnek, hogy a minimálbérek emelése munkahelyek megszűnésével fenyeget, sokszor nem veszik figyelembe, hogy a piacon kialakuló bér már a vállalatok erőfölényét tükröző „leszorított” fizetés. Ehhez képest az emberhez méltó életkörülmények garantálására az államnak érdemes lehet beavatkoznia és kikényszerítenie egy magasabb bérszintet.
Monopszóniumok mindenütt
Bár a legtöbb közgazdász a monopszóniumot valamiféle speciális esetként képzeli el, ezt a megközelítést azonban újra kell gondolni. Egy új kutatás szerint a legtöbb munkapiac nagyon koncentrált, azaz kevés cég uralja. Ez a koncentráció szignifikáns negatív hatással van a bérekre. A monopszónium esete működik: mivel kevés cég található egy helyen, kevesebb állást is hirdetnek meg, ezért a cégeknek kevésbé kell aggódniuk, hogy a munkavállaló felmond és más munkahelyet talál.
Mi ennek a szakpolitikai következménye? Például az, hogy a dolgozók munkakeresési költségeit csökkenteni kell. Ennek egy módja az, hogy jobb infrastruktúrát és közlekedést hozunk létre, rövidítve az utazási időket, így kiterjesztve a piacot. A lényeg, hogy a dolgozók könnyebben közlekedjenek városok között.