Ha emelték volna a minimálbért, most nem fájna a fejük a Brexit és Trump miatt

2018. április 15. 23:19

A legújabb közgazdasági eredmények szerint a minimálbér fontosabb, mint eddig hittük. Kiderült ugyanis, hogy a legtöbb piacon, különösen a vidéki településeken monopolhelyzetben vannak a cégek, így gazdasági problémáikat a profitok helyett a bérekre terhelik. A nagy városokban e munkapiaci monopóliumok kevésbé jellemzőek, így a városiak fizetései magasabbak. Ha emelték volna a minimálbért, a Brexit és Trump megválasztása is megelőzhető lett volna?

2018. április 15. 23:19
null
Oláh Dániel

A tankönyvi modell hibái

A mainly macro blog szerint két okból sem érvényes a való életben a minimálbérekről alkotott bevezető tankönyvi modell, azaz

nem vehetjük biztosra, hogy a minimálbérek emelése nagyobb munkanélküliséget okoz.

Az egyik ok a keresési költség, ami azt jelenti, hogy az új munkahely megtalálása időbe és pénzbe kerül. Ha egy vállalat vezetői például tudják, hogy a munkaerőnek sok anyagi ráfordításba telne egy hasonló munkahelyet találni, akkor ez lehetőséget adhat számukra, hogy ezzel „visszaélve” leszorítsák a béreket. (Emellett persze a cégeknek is költséges új munkaerőt toborozni.)


A másik probléma a monopszónium, ami azt jelenti, hogy kevés munkahely található egy térségben egy adott szektorban. Ez növeli a cég erejét és hatalmát, hogy csökkentse vagy ne emelje a fizetéseket a termelékenység javulása ellenére. Bizonyos értelemben itt is keresésről van szó, hiszen a költözés egy rendkívül nagy keresési költségnek tekinthető, főleg a családok számára. A monopszónium klasszikus példája egy olyan város, ahol csak egy cég létezik.

Akik amellett érvelnek, hogy a minimálbérek emelése munkahelyek megszűnésével fenyeget, sokszor nem veszik figyelembe, hogy a piacon kialakuló bér már a vállalatok erőfölényét tükröző „leszorított” fizetés. Ehhez képest az emberhez méltó életkörülmények garantálására az államnak érdemes lehet beavatkoznia és kikényszerítenie egy magasabb bérszintet.

Monopszóniumok mindenütt

Bár a legtöbb közgazdász a monopszóniumot valamiféle speciális esetként képzeli el, ezt a megközelítést azonban újra kell gondolni. Egy új kutatás szerint a legtöbb munkapiac nagyon koncentrált, azaz kevés cég uralja. Ez a koncentráció szignifikáns negatív hatással van a bérekre. A monopszónium esete működik: mivel kevés cég található egy helyen, kevesebb állást is hirdetnek meg, ezért a cégeknek kevésbé kell aggódniuk, hogy a munkavállaló felmond és más munkahelyet talál.

Mi ennek a szakpolitikai következménye? Például az, hogy a dolgozók munkakeresési költségeit csökkenteni kell. Ennek egy módja az, hogy jobb infrastruktúrát és közlekedést hozunk létre, rövidítve az utazási időket, így kiterjesztve a piacot. A lényeg, hogy a dolgozók könnyebben közlekedjenek városok között. 

A minimálbér megoldás lehet

Mindez ráadásul a minimálbérekhez is kapcsolódik.

Ha nincs minimálbér, akkor a viszonylag rosszul teljesítő cégek egyszerűen áthárítják a rossz teljesítményük költségét a dolgozókra,

a profitok helyett a béreket nyomják le. Elvégre helyi monopszóniumnak tekinthetők, tehát a dolgozónak egyébként sincs hova hátrálnia. A minimálbér mindezt egyből megakadályozhatja.

Ha viszont a monopszóniumok inkább a nagy településeken gyakoriak, nem pedig a városokban, akkor ez a választók konkrét politikai döntéseit is meghatározza. A brexitre közismerten a vidék szavazott, de Donald Trump törzsközönsége sem New Yorkban található. Hanem ott, ahol Steinbaum és társai kutatása monopszóniumokat talált. A jelenségből az is következhet, hogy vidéken nem csak a fizetések, hanem a munkakörülmények is rosszabbak. Talán ez is hozzájárul a vidék elnéptelenedéséhez.

Az eredménnyel összefügg, hogy amerikai kormányzati adatok szerint azokban a térségekben

Átlagosan az USA-ban három százalékkal csökkennek a fizetések ott, ahol a cég raktárt hoz létre.

Az újabb eredmények alapján egyre inkább látszik, hogy a minimálbér szükséges mértékű emelésének elmaradása súlyos károkat okozhat egy gazdaságban és tartósíthatja a nem hatékony, alacsony bért fizető cégek uralmát. Másrészt a drasztikus emelésnek szintén lehetnek káros hatásai. A tisztánlátást – a béremelés potenciális hatásainak megismerését – a vállalati szereplők nem minden esetben segítik, hiszen az ő kollektív alkueszközük éppen a bevezető közgazdaságtan kereslet-kínálati egyszeregyére való hivatkozás.

A magyar bérek viszont nagyot nőttek

Az amerikai munkaerő tömegeinek reálbére évtizedek óta stagnál, a brit reálbérek – nyolc másik európai országgal együtt – pedig csökkennek. Ezzel szemben Magyarországon ennek ellenkezője, rég nem látott béremelkedés zajlik: sosem volt példa a tavalyi 10,3 százalékos reálbér-emelkedésre. 2018-ra egy londoni intézet a legmagasabb bérnövekedést várja Magyarországon az OECD-országok között. ​

A bérnövekedésben nagy szerepet játszik a kormány teljes foglalkoztatásra törekvő politikája, amelynek köszönhetően 2010 óta 750 ezer munkahely jött létre a gazdaságban, így a gazdaság megközelítette a teljes foglalkoztatottság állapotát.

A megtermelt jövedelemből ráadásul a munkaerő sokkal továbbra is kisebb részt kap, mint a nyugati országokban, a bérarány jelentősen alacsonyabb, mint nyugaton. Emiatt a bérnövekedésnek bőven van még tere, és ez áremelkedést sem szükségszerűen okoz, jótékonyan hat viszont a gazdasági növekedésre a fogyasztáson keresztül.

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kulalak
2021. július 24. 21:50
Itt a szóhasználat pontatlan. "Megelőzni" beteséget vagy nagyobb bajt szoktunk (meg a másikat az utakon:). A brexitet meg Trumpot lehet váratlannak nevezni, de "más végeredménye lett volna a" stílusú fogalmazás is jobb lett volna. Aki akarja persze érti, de nem kéne sulykolni, hogy ez valami rossz (felhang).
Palepoli
2019. április 24. 21:47
"A monopszónium klasszikus példája egy olyan város, ahol csak egy cég létezik." Ilyen város nincs. De ha lenne is, akkor is elszigetelnek kellene lennie, ingázási lehetőség nélkül. Ezzel szemben manapság akár 100 kilométeres távolságban is ingázhatnak emberek, de a 20-30 kilométer teljesen hétköznapi. Nincs olyan térsége a világnak (leszámítva a Spitzbergákat, Antarktiszt, és néhány más extrém helyzetet), ahol 20 kilométeres távolságon belül nincs más foglalkoztató.
Palepoli
2019. április 24. 21:46
Akkor írj rá példát.
Palepoli
2018. május 10. 23:00
Tényeket írtam. Válaszod engem erősít, elismered az ingázás tényét. A valóságban nincs monopszónium a munkaerőpiacon, a szerzők szerint van, és ez szerintük állami beavatkozást igényel. Rossz a kiindulópontjuk, rossz a következtetésük, marxistaszerű érvelés.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!