A társas készségeket kell fejleszteni, ezt értékeli igazán a munkapiac

2018. március 12. 09:45

1980 és 2012 között az amerikai munkapiacon azokban a munkakörökben nőttek a legjobban a fizetések, amelyekben magas szintű társas és matematikai készségek egyaránt szükségesek. David J. Deming szerint a piac a kétezres években már sokkal jobban értékeli a társas készségeket, mint a nyolcvanas és kilencvenes években. Maradnak tehát feladatkörök és készségek, amelyek megoldását a robotizációtól egyelőre nehezen várhatnánk. Az alacsony matematikai és társas készségeket igénylő munkakörökben a reálbérek még csökkentek is.

2018. március 12. 09:45
null

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2018. május 18. 00:49
A kommunikáció nem biztos, hogy kizárólag csak a munkához kell; de mégis, segítheti a munkavégzést. Mondok egy példát: mezőgazdasági munka, gyomlálás, két nő végzi. A napi nyolc órát simán végigdumálják, miközben a munkatempójukat egymáshoz igazítják. Egyáltalán nem végeznek így rosszabb vagy kevesebb munkát, mintha hallgatnának. Nyilvánvalóan önmagában a tevékenységhez nem szükséges semmiféle kommunikáció, de a munkavégzőknek mégiscsak óriási igényük van rá. Nem véletlen, hogy a nők szívesebben választanak olyan munkakört, ami kommunikációval jár (kereskedelem, betegápolás, szociális munka, oktatás, média) mint olyat, ahol elszigetelődnek. Pontosan ez az egyik oka a háziasszonyi dilemmának, ott ugyanis a nő elszigetelődik, és valóban kommunikációs lehetőség nélkül, magányosan végez olyan tevékenységet, amihez objektíven valóban nem szüksége beszélgetni, csak ez az állapot okozta például azt is, hogy az ötvenes években amerikai háziasszonyok milliói váltak gyógyszerfüggővé, gyakorlatilag drogossá; akkor kezdődött a pszichiátriai gyógyszerek felfutása. Nekem is van olyan ismerősöm, aki háziasszonyként a házassága húsz évét pszichiátriai szerekkel bírta ki. Nagyon elszigetelődött, folyton otthon volt; aztán végül beiratkozott az egyetemre, amit nagyon élvezett, és úgy változott meg, hogy végül a férje adta be a válópert, mert nem bírta elviselni, hogy a felesége kitört az addigi elszigeteltségből. (Ez a film is erről a problémáról szól, az elszigetelődött, leépült, elvált háziasszony beszabadul az egyetemre: https://www.youtube.com/watch?v=y5OqEqwW2Vk ) Vagy legyen egy rendkívül maszkulin tevékenység, a katonaság: a kapcsolatok fenntartásának, a kommunikációnak ott is rendkívüli a jelentősége, és nem pont konkrétan az adott tevékenység miatt; de az éles helyzetekben megmutatkozó bajtársiassághoz, egymás segítségéhez mégiscsak elengedhetetlen, hogy addigra már ki legyen alakulva a katonák közti bizalmi kapcsolat, amihez kommunikáció kell. Tehát a kommunikáció valami mély, rejtett úton segíti elő a munkavégzést, a haszna nem az adott pillanatban látszik meg, hanem egy jövőbe szóló befektetés. Sok ilyen jövőbe szóló befektetésről szól az élet. A tanulás haszna sem azonnal nyilvánvaló, a gyereknevelés haszna sem azonnal nyilvánvaló, és a kommunikáció haszna sem kell, hogy azonnal nyilvánvaló legyen.
bunko_jobbos
2018. március 31. 20:28
Röviden: az ember értéke az agya. Ahol ez rossz, nem sokat ér. Kivéve, ha migráns, mert akkor a fasza a lényeg. :-(
noMores
2018. március 19. 09:04
Én meg azt hittem, hogy a lexikális tudást, meg a hagyományokat és a mindennapi testnevelést, meg a munkaalapú illiberalizmust értékeli a piac. Mondjuk az igaz, hogy a mi piacunk más. Ez nem szabad, hanem magyar.
noMores
2018. március 19. 09:04
Mindeközben az alsósok a mocsarak élővilágát magolják...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!